A szorongás leküzdhető óriási akarattal?

Sziasztok! Az lenne a kérdésem, hogy szociális életre is kiható rendkívül nagy szorongást le lehet küzdeni önerőből egyedül? Azt hiszem kiskorom óta ilyen vagyok, mindig az a csendes visszahúzódó típus voltam. Most felnőttebb koromban is ugyan ez van, csak egy sokkal rosszabb verzióban. Sosem szólalok meg társaságokban, mert egyszerűen félek hogy ezáltal majd minden tekintet rám szegeződik. Így csak két barátnőm van, akiket már tizenkét éve ismerek, mégsem merem őket felhívni. Ha ők hívnak engem, akkor pedig hosszas felkészülés követi azt hogy megnyomjam e a kis zöld gombot vagy sem. Lassacskán idővel pedig odáig fajult, hogy képtelen vagyok kifejezni az érzéseimet. Tanulom az arcmimikákat tükör előtt, hogy mire hogyan reagáljak majd az arcommal váratlan esetekben. Kiakaszt lassan hogy rettegek mindentől ami emberekkel kapcsolatos, emiatt a pszichológus esélye is ki van zárva. Plusz az anyagi költségeket sem tudnám állni ezekben a vészterhes időkben.

Még csak tizenkilenc vagyok, és aggódom hogy idősebb koromra már a lakás elhagyásához is össze kell szorítanom a fogaimat. Megesett már hogy a saját családommal sem tudtam anélkül beszélgetni hogy ne gondolnék arra hogy mire hogyan kellene éppen reagálnom. Ha valaki jár/járt már hasonló cipőben, tudna adni egy két tanácsot?