Nagyon félek a haláltól... mit tegyek ellene?

Én nem tudlak röviden megvigasztalni és megnyugtatni. A halálfélelem egyes embereknél (pl. nálam) nagyon fiatal korban jelentkezik, nagyon nagy erővel. Én már 4 éves koromban rettegtem a haláltól. Anyám megsajnált, és bár nem volt vallásos (hívő) egyáltalán, nagyanyámat megkérte, hogy hadd járjak vele templomba (mindkét nagyanyám hívő volt, főleg az, akire rábízott). Úh. 5-6 éves koromban elkezdtem hát templomba járni heti szinten (később még hittanra is, szintén heti szinten) és ez a félelem oldódott, hiszen hittem istenben, a túlvilágban, a mennyországban, abban, hogy a szeretteimet újra fom látni a mennyben, stb.

Aztán olyan 20 éves korom körül rájöttem, hogy a kereszténység nem nekem való (a szigorú, bigott, idejét múlt, stb. stb. dolgaikkal) és amolyan 'szabad hívő' lettem, buddhista és hinduista: [link] .

Ez tartott talán 35 éves koromig, amikor is rájöttem, hogy az emberek alkották a vallásokat, hogy a nagy halálfélelmüket elkerüljék, hogy oldják a szorongást és depressziót. Azóta nem hiszek istenben.

Most már 50 éves vagyok és a saját halálommal kapcsolatos halálfélelmem oldódott, viszont az a fajta halálfélelem, hogy meghalnak a gyerekeim, az borzalmasan felerősödött. (Mint ahogy te anyukádat félted.) Örök rabság ez, hogy a gyerekeimet imádom és büszke vagyok rájuk és örülök nekik (egyébként ezt a külvilág felé nem tolom ki, nem beszélek róluk, pláne nem dicsekszem velük, stb.) ÉS itt van az érzés, hogy bármikor bármi történhet velük, amire nincs ráhatásom, nincs kontrollom.

Hát erre mondják azt, hogy szopi.