Hogy kezelnétek ezeket az érzéseket a helyemben?
Borzasztóan frusztrál, hogy az alsó társadalmi rétegbe tartozom, igaz nem éhezem, de szegénynek számítok. Úgy érzem, mintha egy gödör alján lennék. Utolsó egy sorban. Tudom, hogy van, akinek rosszabb, de az ismerőseim között is mindenkinek jobb az élete, és nem tud a tudat megnyugtatni, hogy másnak rosszabb. Pedig, ha mindenki így élne, elégedett lennék. Nem tudatosan hasonlítom magam másokhoz, közösségi médiát nem is nézek, de egyszerűen látom, hogy más jobban él nálam. Borzalmas érzés, mintha egy állat lennék, akiknek csak morzsák hullanak. Mindennap sírok emiatt, olyan gondolataim vannak, hogy az életem egyetlen értelme, hogy nyomorogjak és a jobb helyzetben élők hálát adhassanak, hogy nincsenek a helyemben. Borzasztó irigy is vagyok, amikor valaki a sikereit meséli, egy utazást, vagy bármit amit én nem engedhetek meg soha, összeszorul a gyomrom, és el kell vonulnom, mert nem tudom az érzelmeim visszafogni. Agresszíót is érzek, legszívesebben mindenkit megfojtanék, aki jobban él nálam, de csak magamat bántom. Nagyon nyomasztó érzés ez az egész, és lassan belebetegszem és megőrülök. Próbáltam már feljebb jutni, de nem sikerült. Pszichológusra gondolom mondanom sem kell, hogy nincs pénzem, tbs-s nem tudott fogadni, már próbáltam. :(
Kérlek ne azt írjátok, hogy keressek többet vagy hogy lépjek előrébb, mert akkor az lenne a kérdés is. Arra vagyok kíváncsi, hogy ti hogyan kezelnétek ilyen erős frusztrációt és érzékenységet.
válasza:Pedig nincs nagyon más megoldás... vagy a bevételeidet növeled, vagy az igényeidet lejjebb adod.
A pszichés problémádra pedig szakorvosnál tudsz segítséget kapni, TB-re is van pszichiáter/pszichológus.
Az agressziót le kell tudni építeni, akár más ellen, akár magad ellen van. Mert ez csak rosszabb lesz kezeletlenül.
Írtam, hogy nem fogadtak tb-n.
Nem az igényekkel van bajom, írtam azt is, hogyha mindenki így élne én is boldog lennék. Azért kérem, hogy ne az előrejutásra írjatok tanácsot, mert a problémám az érzelmeimmel van. Ha előrébb jutni egy kicsit se biztos, hogy megszűnne. Ezeket szeretném kezelni. És hogyan kell leépíteni? Én is tudom, hogy ezektől az érzésektől meg kell szabadulni, a kérdés az, hogy hogyan.
válasza:De hogyhogy nem fogadtak TB-n...???
Nem adtak időpontot? VAgy mi történt?
válasza:1. Az agresszió és keserűség leépítése fontos lenne, hogy mentálisan egészséges legyél. Első lépésben be kell látni, hogy ez egy probléma nálad (ez már félig-meddig meg is történt). És utána észrevenni, hogy hol tör elő, és akkor tenni ellene. Kommentekben részletesebb választ nehéz adni, ezen pszichológus tud segíteni több ülésben.
2. Előző válaszomhoz kapcsolódóan: Vannak olyan szokással megáldott emberek, akik hogy ha egy kis pénzhez jutnak, akkor szeretnek felvágni. Konkrétan ismerek olyan embert, aki egyedül neveli a kisfiát, a szülei segítsége nélkül felkopna az álla mindkettőjüknek, de gyorskölcsönből lecseréli a régi iPhone-jét, ha kijön az új iPhone!!! Ha nem ismerném régről, azt hinném, hogy van pénz a háznál, és nem csak adósságai vannak.
3. Milliárdos nem leszel, de lehetséges anyagilag az átlagos magyar szintet hozni. Van egy csomó hiányszakma. És ezek nem feltétlenül agysebészet szakmák, hanem felnőtt korban is kitanulható egyszerű melós szakmák!
Sőt, még különösebb végzettséget nem igénylő szakmákból is hiány van. Például egyik ismerősöm panaszkodott, hogy (költői túlzással) bármennyit hajlandó lenne fizetni, de bárcsak találna egy épkézláb takarítónőt.
Ha az utolsó utáni kis faluban laksz, és abszolút semmi lehetőség nincs az egész környéken, akkor költözésen is érdemes gondolkodni minimum megyeszékhelyre.
4. Érdemes valamit találni, amiért "érdemes élni". Ez lehet család, lehet állattartás, lehet valami hobbi. Hobbiból se muszáj a modellvasút szakkör leggyíkabb tagjának lenni, vagy az edzőterem fenegyerekének, hanem lehetsz sima könyvmoly is, vagy mit tudom én.
válasza:
válasza:Köszönöm a válaszokat, reagálnék is:
#3 azt mondták nincs már rám kapacitás, nem tudnak fogadni, mert vannak roszabb esetek.
#4 és 5. Vannak ilyen dolgok az életemben, ezek nélkül már felkötöttem volna magam. De mindez nem elég. Úgy érzem ezek az érzelmek már a jellemem részévé váltak, nem tudok tőlük ilyen könnyen szabadulni.
#6 láttam azt a filmet, még korábban és emlékszem, hogy csak még jobban szorongtam utána, mert azokkal azonosultam, akik az alján voltak. Úgy éreztem az én helyzetem is ilyen. Ha nagy nyomort látok az ugyanannyira rosszul hat rám, mintha a nálam jobban élőket nézném.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!