Hogy kezelnétek ezt a helyzetet?

Van egy lány akivel ismerkedem, már elég rég. De még talizni nem akart, mert gátlásos mivel felém érez. Szerelmes belém (ezt mondja) Perdig csak telefonon beszélgettünk eddig minden nap. Azonban ő neki van (korábban is volt) egy olyan szokása hogy tagja online közösségeknek, és ott beszélget idegen emberekkel. Nőkkel és pasikkal is. És van olyan pasi akivel nagyon jó viszony alkult ki köztük (telefonon is beszélnek, baráti alapon, a srácnak felesége van őt is ismeri). AZonban mikor nekem arról mesél hogy már vele 2 szer is találkoztak (mármint a barátnőm a srác és a srác párja) nekem olyan rossz, mintha én töketlen lennék hogy én még talit sem tudtam összehozni vele eddig. De amit ilyenkor legrosszabb hallgatni, hogy milyen "ki*tt jó a sráccal beszélgetnie, és stb". Meg hallom ahogy mesél róla hogy mennyire kedveli. Na ilyenkor úgy érzem mintha én nem lennék olyan jó, mintha kevesebb lennék. Hiába nem találkoztunk még, érzem rajta hogy szeret, kötődik hozzám..nem ver át, de mégis nekem ez olyan rossz érzés hallagatni. Meséltem erről neki is, ő persze rögtön azt mondta hogy: nem fog vele többet beszélni, mert nem akarja hogy rossz legyen nekem. Mire kértem hogy nincs erre semmi szükség, megbízom benne. (nem akarom hogy eldobja barátait miattam).

Egyébként minden nap keressük egymást, hol ő hol én.

Ez nálam Önbiztalom hiány lenne. "magam alatt tudok lenni" ezektől.

AZon gondolkodtam hogy, nekem kell máshogy hozzá állni ehhez.

----

De egyébként megfigyeltem, anno a volt barátnőm is ha egy társasaággal éreztem hogy szeret lenni, úgy éreztem magam mintha én kivül álló lennék, én társaságom nem szerethető, velem nem jó lenni stb stb mindenki más jobb tőlem és stb,... tuti valami belső hülyeségem.