Az depresszió vagy inkább szociális fóbia, ha már alig érdekel valami az életben és szorongok társaságban lenni?

28 évesen 6 év egyetemi szenvedés után dolgozom már 2 éve olyan szakmában amihez szerintem a kellő képességem sincs meg de nem is szeretem. Sajnos sosem mertem semmiben se váltani.

Már a hétvégéim is egyhangúan és semmivel telnek el. Régebben szerettem a videojátékokat, érdeklődtem amatőr szinten a kocsit iránt, de manapság az a legjobb nekem ha pihenhetek és elb***hatom az időm a semmivel.

Viszont barátokra sem vágyom és egyenesen szorongok, ha egy-egy céges összejövetel van vagy maga a gondolata, hogy én akárkikkel elmenjek utazni/programokra menni közösen ebédelni.

Pl. ezen videóban szereplő jelenettől is összeszorul a gyomrom, ha rágondolok, hogy én társasággal elmennék valahova és bratyizni meg dumálni kellene miközben senki nem érdekel engem.

[link]

Szeretem a magányt, utálom a nyüzsgést és az embereket. Pszichológushoz is járok, de semmi változás és már a felmondáson is gondolkozom, hogy munkanélküliként legalább nem kell emberek között lennem.

Hogy tudnék így leélni egy életet? Légy szíves adjatok tanácsot, hogy találhatnám meg a pszichémnek megfelelő nyugalmas közeget, amivel pénzt is kereshetek?