Eltelt másfél hónap, és nemhogy jobb lenne, hanem egyre rosszabb?

A volt társamról, aki rejtett nárcisztikus, kiderült, hogy rajtam kívül még minimum 4 forrása volt egyszerre. Nőkkel és férfiakkal is megcsalt, mert neki mindegy a másik neme, csak csodálják. Utólag állt össze bennem minden tette, a következetlenségeinek a valódi okai, az ellene irányuló elégedettlenségei, az egyik nap jó minden, másnap ok nélkül hozzám sem szól, a sok sok frusztráció amit az által okozott, hogy szándékosan nem adta meg azt amire vágytam, hogy a szexet és az érzelmeimet is szándékosan utasította el, és hogyha valami úgy történt ahogy én szerettem volna, akkor annak rám nézve ára volt. Folyton vmi depresszióval magyarázta az ok nélküli elhidegülését, húzd meg ereszd meget játszmázott velem, és igen, annyira szerelmes voltam, és annyira tisztán bíztam benne, hogy sokáig elnyomtam az ösztöneim, a megérzéseim. Szakítottunk másfél hónapja, de egyre jobban érzem a megalázottság, kihasználtság érzését. Minden logikus, és tényszerű beszélgetést elutasított (amikor még együtt voltunk) és olyankor azt éreztette, nagy ügyet csinálok a semmiből. (pl: napokig csak velem nem foglalkozott, holott utólag tudom, akkor éppen vmi transzszexuális férfire gerjedt, de volt leszbikus, biszex nő is, meleg férfi is neki velem párhuzamosan és mindenkivel "ápolta" felváltva a kapcsolatot!) Olyan szinten lesöpört engem, az érzéseim, és utólag állt össze, hogy mindent megjátszott, és mindenben hazudott, közben módszeresen rombolta az én személyiségem, lehetetlen helyzetekbe hozott, és mindenből én jöttem ki rosszul, esélyt sem kaptam arra hogy kibontakozzam a kapcsolatban, mert azonnal szabotált, hogy hiába tudja az eszem hogy jobban jártam hogy vége, de a megalázottság és a dehumanizáltság érzése bennem nemhogy csökken, hanem egyre erősödik. Iszonyat fájdalmas emberileg belegondolnom abba, hogy olyan embereket tesz tönkre, használ ki, rombol le, akik a legjobbat akarták neki. Bevallotta hogy mindenkit el szokott veszíteni, de semmit nem tesz amiatt hogy ez ne így legyen. Ártatlan, jóindulatú, felé bizalommal lévő embereknrk okoz akkora törést, hogy abból felállni kb lehetetlen. Mintha egy életre el akarná venni másokból a szeretetet, tisztaságot,bizalmat. Közben pedig nyilvánosan mindig azt hirdette, hogy mennyire fontos a barátság (őket is mindet kihasználta) a bizalom, és az emberség. Ezt így megélnem hogy a külvilágnak teljesen más, egyszerűen felfoghatatlan. Voltak szakításaim, de egyik után sem éreztem azt, hogy idővel csak rosszabbul érzem magam.Szóval a lényeg, hogy miért erősödik bennem a fájdalom?