Mi ez? Mit tegyek?

Úgy érzem, hogy nem tudom ellátni normálisan se magam, se a családomat - pedig még nincs is gyerekünk.

Nem szeretem a munkámat, de ettől csak rosszabbul fizetőre vennének fel / át, tudom jól (nincs értelmes végzettségem, ill. diplomám). Emiatt frusztrált vagyok, úgy érzem nem igazán vagyok semmire való. Áremelkedés szinte mindennapos manapság, a fizetés mértéke nem nő. Ingázunk hogy mindketten a vacak hangulatú helyünkre bejárjunk dolgozni. Ehhez autó kell, mert a tömegközlekedés pocsék (nem finnyáskodom, de tele van általában romákkal, illetve rossz időben mennek), de az autó állandóan csak elromlik, mást se tud. Hol ez, hol az. Költség, kiadás. Kertes ház, lehetne újítgatni, meg lenne is mit, de költség, idő, állandó szervezés, kiadás. Elmenne az ember kicsit kikapcsolódni? Költség, kiadás, ill. autó témára vissza.

És ez egy ördögi kör, mókuskerék. Megveszel valamit, megcsinálsz valamit, kijavíttatsz valamit, elromlik más helyette.

Nagyon sokszor úgy érzem, nem fogom bírni ezt idegekkel, és lassan fóbiává válik minden körülöttem. Irodai munkámból adódóan sokszor fáj a nyakam, a csuklóm szinte mindig, ez nem műszaki, de ez is csak romlik meg romlik, épül lefelé. Vettem vezeték nélküli ergo egeret, két nap után leesett, eltört benne egy gombnak a pöcke, azóta úgy van.

Lehet szimpla nyavalygásnak tűnik mindez, de mintha valami mentálisan már nem stimmelne nálam. Utóbbi időben keményen depressziós voltam, úgy tűnik néhány napra kimásztam a gödörből de lassan visszacsúszok bele.

Pszichológus? Nem megyek, mert nincs értelme.