Lelkileg sokszor roncsnak érzem magam. Hogyan lehetne másképp?

Nekem is lehetne férjem/gyerekem egyszerűen, beházasodhattam volna rögtön az első szerelmemhez, akivel “elvoltunk”, szülhettem volna neki gyereket is, ahogyan a legtöbb régi gimis osztálytársam tette. Épp ma néztem az egyik lány posztját, hogy egy szép helyen nyaralnak a pasijával, relatíve békés életük van, de nekem ennyi nem lenne elég. Azért írom le mindezt, mert hiába lenne meg mindenem, valószínűleg depressziós lennék. Nem vagyok az a korán házasodós típus, imádom a szabadabb életet, kötöttségek nélkül, ezért számomra börtön lett volna egy “átlagos élet”.

Az elmúlt évek alatt rengeteget változott az ízlésem pasik terén, ami a sok tapasztalatnak és önismeretnek tekinthető.

Lehet, hogy nálad ez máshogy van, de a helyedben feltenném a kérdést, hogy boldog vagy-eb