Függőség a páromtól? Van ebből kiút?

19 éves koromban volt életem első párkapcsolata, 3.5 évig tartott. Aztán annak vége lett, elkezdtem randizgatni, elég hamar jöttem össze az új, jelenlegi párommal, akivel immáron több, mint 1 éve vagyok együtt (ez is függőség jele lehet, hogy kb egyből kerestem újat, még ki sem hevertem az exem, már együtt voltam a jelenlegivel, akivel szintén alakult szerelem, de csak később).

Most vagyok 24, de 19 éves koromtól kezdve - mióta kapcsolatban vagyok - iszonyatosan labilis lettem érzelmileg, kb a páromtól függök. Ez érdekes, mert úgy összességében van hobbim, önbizalmam is átlagos (tehát pl. a testemmel teljesen elégedett vagyok, tisztában vagyok az erősségeimmel, gyengeségeimmel, jól ismerem magam), de mégis azt érzem, hogyha nem kapom meg azt a figyelmet, törődést, fókuszt, amit igényelnék, iszonyatosan feszült leszek, nem tudok koncentrálni a munkámra, hobbimra, barátokra, magamra, semmire, csak arra tudok gondolni, hogy a másik már talán nem is szeret annyira és kétségbeesek. Pedig ezek általában elég alaptalan dolgok, pl. írok a páromnak messengeren, TUDOM, hogy elfoglalt, dolgozik, nem is ír vissza, DE ha látom, hogy instán közel elérhető volt, messengeren mégsem írt nekem vissza, tiszta ideges leszek és onnantól kezdve sokszor sírhatnékom van kb, úgy érzem h le vagyok szrva. Tudom, tisztában vagyok vele, hogy ez beteges, de már kezdek ebbe belebetegedni. Mindig a kapcsolatok első pár hónapjában tudom csak jól érezni magam, amíg a másik fél teper, odavan értem, ÉS ezzel párhuzamosan az én érzelmeim sincsenek elmélyülve. Onnantól kezdve, hogy az én érzéseim felerősödnek, ezzel párhuzamosan általában a másik rajongása csillapodik.

Ez nálam eléggé beteges és TUDOM, hogy nem normális. Szeretnék ebből "kigyógyulni", mert megkeseríti a mindennapjaimat... ha egyszer bekattanok és befeszülök amiatt, mert azt érzem képzelt vagy valós okok miatt, hogy már nem szeret annyira a másik, olyan szorongás jön rám, hogy semmi másra sem tudok koncentrálni.

Pszichológushoz a héten kezdtem járni, de más dolgok miatt (is), igazából sok dolog miatt... talán ez segíteni fog, de addig is, hogyan tudnék magamon is segíteni? Ez nem feltétlen agyban dől el, sokször próbáltam agyban eldönteni, de attól még az érzések, idegesség jön... és ez kikészít