Hogyan emelkedjek felül ezen?

Sok dolog történt mostanában. A párom 2 hete elhagyott és egyáltalán nem tisztességesen, sokkal inkább megalázóan, nevelőapám idős-beteg és nem mellesleg érzelmileg erősen zsarol, korlátoz. Néha azt érzem várom hogy elmenjen és ezt a terhet le tegyem. Ettől sokszor rossz embernek érzem magam. Munkahelyet váltottam ugyanis összeköltözni terveztünk szeptemberben de a terv is kudarcban és nem érzem jól magam itt. 2 kolléganővel osztozom az irodában akik idősebbek, jó barátnők. Sokszor kirekesztenek a beszélgetésből. Kevés munkánk van így a napi 8 és fél órában szörnyen haszontalannak és magányosnak érzem magam. Most a hónap végére a pénzem is elfogyott így kimozdulni sem nagyon tudok illetve szakemberi ellátást sem tudok igénybe venni.

Mikor hazaérek a munkából fáradt vagyok takarítani, főzni de még fürdeni is. Csak feküdni bírok de aludni nem. Folyamatosan gyötörnek az álmok, a gondolatok.

Még suliba járok de a távoktatás és a munka miatt sok tárgy van amit nem vettem fel így biztosan lesz csúszásom is, miközben azt látom a gimis volt osztálytársaim végeztek. Sokszor gondolkodom rajta hogy otthagyom.

Hétvégente másodállásban is dolgozom de már ahhoz sincs türelmem és energiám. Legszívesebben fel sem kelnék az ágyból többet. Vannak napok amikor hányok is. Semmi nem köt le hiába próbáltam olvasni, sorozatot nézni. Illetve energiám sincs hozzá. Folyamatosan jönnek fel korábbi sérelmeim is akár gyerekkorból amik szintén húznak le, tolom el magamtól az embereket nincs kedvem megszólalni sem.

Azt várom mikor adja fel a szervezetem és kerülök kórházba, csak legalább történjen valami.