Nem tudok teljesíteni és nincs kedvem semmihez, mert haldoklik az apám, ezért nagyon dühös vagyok magamra, és irracionálisan gondolkodom. Mit tegyek, hogy a lehető leghamarabb újra tudjak teljesíteni?

Én is őszinte részvétemet és mély együttérzésemet szeretném kifejezni neked, így még talán könnyebb is, hogy egy bizonytalansági faktor megszűnt, hogy mikor lesz vége. Természetesen most előbb a kötelező bürorkáciával kell foglalkoznod és a többi családtagoddal, ám attól még ne hanyagold el a saját lelki egészségedet se!

Mindezek mellett tényleg próbálj időt szakítani arra, hogy megfelelő szakembert találj magadnak ahhoz, hogy visszaállítsa és segítsen megőrizni a lelki egészséged!

Amúgy én is akkor kezdtem életemben először pszichológushoz járni, pontosabban éppen abban a pillanatban kezdtem el ezt a folyamatot, ahogy eltemettem drága szeretett (pót)nagymamámat, aki bár tényleg nagyon öreg volt már és amióta csak az eszemet tudom, mindig arról beszélt, hogy mi lesz, ha meg fog halni, ráadásul utolsó hónapjaiban, heteiben úgy szenvedett sok mindentől, hogy kb. már én kívántam neki a megváltó halált, mégis annyira fontos volt számomra, hogy abban a pillanatban, hogy ott álltam a sírja fölött, megértettem, hogy nem tudom elképzelni, hogy én valaha is képes leszek egyedül feldolgozni a halálának a tényét.

Persze nekem lehet, hogy az is közre játszott abban, hogy végül pszichológusnál kötöttem ki, hogy az egészen szűk, öt fős sem volt családi körű temetés két résztvevője is pszichológus családtagjaim voltak, és amikor ajánlották a temetés után, hogy üljünk be valahova mindannyian meginni egy kávét, nem bírtam megállni, hogy ne osszam meg velük a sír fölött megfogant gondolatomat, hogy nekem segítségre van-lesz szükségem a gyászom feldolgozásában, és akkor ott azonnal kaptam tőlük kollega-ismerős számát, akihez jártam is egy évet. Ha tán akkor nem ülünk le és nem pont velük, tán én sem jutok el terápiára, ám nekem tényleg sokat segített és nem csak a gyászom feldolgozásában.

Ezért is ajánlom neked, hogy elsősorban persze, hogy intézd a - szerintem mihamarabbi - temetést, a családtagjaid lelki támogatását és az ismerősök értesítését, mindezt persze a munkád-tanulásod mellett, nem egyszerű, tudom, de közben sem engedd el a szemed-füled mellett, ha látsz vagy hallasz pszichológus, pszichiáter vagy gyásztanácsadó elérhetőségéről, mert attól még, hogy meghalt, a problémád nem szűnik meg, és ha nem kezeled, kezelteted helyén, akkor pont úgy, mint egy szálka, amelyet nem húzunk ki időben, később betokosodik és csak nagyobb problémákat okoz, szóval ne vedd fél vállról azt, hogy segítségre van szükséged, nem szégyen!

Őszinte részvétem neked és családod maradékának, legyen könnyű édesapádnak a föld!