Borderline szindrómával lehet teljes életem valaha?

Elég sok problémám van, ilyen lelki eredetű dolgok... nem szeretnék belemenni ebbe jobban, de én szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy borderline szindrómám van, mert az összes tünete megfigyelhető nálam. Mivel évek óta tart a dolog, azt hittem sokszor, hogy csak "hisztis" vagyok, igyekeztem változni (több párkapcsolatom is ráment), de őszintén szólva, ahogy telnek az évek, egyre rosszabbul vagyok. Egyre szélsőségesebb, hatalmas érzelmi kilengéseim vannak akár óráról órára, sokszor előjönnek az öngyilkos gondolatok is.

Múlt héten egy ilyen nagyobb lelki összeomlás után (minden este öngyilkos gondolatokkal feküdtem), felkerestem az sztk-s mentálhigiénes központot és jövőhéten megyek orvoshoz. Az tuti, hogy ez borderline... évek óta foglalkoztat a téma, rengeteget olvastam az ilyen mentális betegségekről, de ez... többek között a borderről is, és mintha a saját naplómat olvastam volna, a saját gondolataimmal, érzéseimmel, amikor ilyen különféle weboldalakon olvastam erről az egészről.

Szenvedek nagyon... kialakult 2 éve pánikolás is, illetve a fóbiáim is egyre erősebbek, többek között elég erőteljes szociális fóbiám is kezd kialakulni (már a legjobb barátnőmmel való tali alatt is végig feszült vagyok, de ilyen hülye dolgokon, hogy fogok-e tudni összefüggően beszélni vele ilyesmi). Ettől is szenvedek, ugyanis alapvetően extrovertáltabb típus vagyok, de ez a kialakuló szociális fóbia mintha egy fal lenne és nem tudnék önmagam lenni. Teljesen kezdem elveszíteni önmagam.

Attól félek, hogy ez egy életen át ilyen lesz... de én egyszerűen nem tudom már ezt elviselni... teljes idegroncs lettem, az önértékelésem a béka feneke alatt. Sokszor a munkámra is kihat, nem tudok koncentrálni...

Vajon lehet teljes életem a későbbiekben még?