Szerintetek az kényszerbetegség, ha undorodok az öregektől? Délelőtt még boltba se megyek, mert tele van velük a tesco. Mindig este megyek, ha ők már nincsenek ott.

"Mindaz, mit nem szeretsz, szíveden sebhelyek,

a múltból visszatért érzelmek, tettek, emberek" (Kowalsky meg a Vega)

Ezen gondolkozzál el, hogy vajon milyen sérüléseid vannak a múltból, amelyek miatt a jelenben nehezedre esik szeretni idősebb embertársaidat.

Jó tipp, nekem logikusan hangzik.

Akkor már csak az a kérdés, hogy találsz-e emlékeid között pozitív élményt is, vagy annyira elvakítanak a negatívak, hogy a pozitívakat nem is látod tőlük?

Pl. az időseknek általában több idejük van, mint a dolgozó fiataloknak, ezért szoktak jól működni a többgenerációs családok, ahol a nagyszülők vigyáznak az unokákra. Nekem pl. rengeteg pozitív élményem van a nagyszüleimtől, amelyek nagy része éppen abból ered, hogy ők mindig rám értek, míg a szüleim dolgoztak és a nagyszüleim mindenben elfogadtak, míg a szüleim mindig meg akartak változtatni engem valamiben, szóval ilyenekre gondolok, hogy persze, hogy érthető, ha sokat voltál idősek körében kiskorodban, az nem feltétlenül egészséges, de nem is feltétlenül kell, hogy undor legyen belőle. De szerintem már tökre haladtunk, és nagyon örülök neki és büszke vagyok rád! Gyerünk, ássál csak még tovább mélyre magadban, pláne pozitív élményeket keresve idősekkel, amelyekkel netán felül is írhatnád a negatívakat!