Miért élünk úgy mintha örökké tartana?

"Hogy most is éppen a jövőn gondolkodsz? Egyszer a jövő is múlt lesz, tényleg ennek így mi értelme van?"

Mert amíg élünk, addig van jövőnk is. Mikor gondolkozzunk a jövőnkon? Halálunk után?

Ezekre az egzisztenciális kérdésekre választ kaphatsz, vagy megtalálhatod a sajátod, ha olvasol. Pl. a témáról szóló írás a Prédikátor könyve (nem hosszú olvasmány). Vitatkoztak rajta a zsidók hogy bekerüljön e a szent írásaik közé, mert elég komor. Végül bevették, mert a végére van biggyesztve egy rövid summa. Istenről nem fest teljes képet mert úgy mutatja be, mint aki egyáltalán nem avatkozik be a világba, csak annyi a szerepe, hogy megítéli az embereket haláluk után, a cselekedeteik alapján.

Kontrasztként ha elolvasod a Zsoltárok könyvét, kiderül hogy Isten gondviselő Isten, aki kapcsolatot tart és odafigyel azokra, akik keresik Őt.

Egy gondolat Nyikolaj Bergyajevtől (in: Önmegismerés), ami a saját véleményemet is tükrözi:

„Ha nincsen Isten, vagyis ha nem létezik szabadság, az örök és igazi élet fensőbb szférája, ha nincs menekvés a világ szükségszerűségétől, akkor nincs miért becsülni a világot és benne a mulandó életet.”