Paranoia ellen mit lehet tenni, ha a terápia nem segített?

Történtek a múétamban bizonyos traumatikus események, amik miatt akár már túlzottan rosszhiszemű vagyok, sokat és feleslegesen szorongok. Utólag már én is látom, hogy feleslegesen aggódtam, és azt is, hogy máskor tényleg veszélyes volt a helyzet, ami a szerencsén múlott.

A pszichológusnak nagyon őszintén feltártam a problémáimat, egy ideig segített is a terápia, de mostanra úgy látom, hogy sok dolgot egyszerűen nem ért meg/nem vesz komolyan. Kezdődött azzal, hogy a betegségeimet, amik nekem szó szerint kettétörték az életem, nem érzi át, hogy ezek mekkora szenvedéssel jártak. Azt mondta, hogy neki is volt hasonló - persze jóval enyhébb formában, és régen, szóval látom, hogy nincs meg neki az az érzés.

Mostanra odáig jutottunk, hogy már benne sem tudok bízni. Egy ideig átvettem én is azt a mantrát, hogy a félelmeim paranoiásak, viszont legutóbb elmeséltem neki az egyik legnagyobb traumámat, amit megintcsak bagatellizált, mert nem lett volna sok értelme nekimenni egy állami rendszernek egymagamban. Természetesen a tanácsot, hogy ne pattogjak, elfogadom, megfogadom, mert én sem látok sok esélyt pert nyerni. De az, hogy bagatellizálják a dolgot, meg hogy lassan ott tartunk hogy a sérelem = paranoia, az számomra megkérdőjelezte ezt a terápiát. Már nem is akarok menni többet.

És most itt vagyok megint egyedül, tele sérelmekkel, traumákkal, félelmekkel és nem tudom, hogy hogyan mászhatnék ebből ki.