Nemtudom élvezni az életet...mérgező vagyok magamra és a környezetemre is. Mit tegyek?

Sziasztok! 25 éves lány vagyok és úgy érzem, nem tudom élvezni az életet.

Telt vagyok, 15 kg-t fogytam tavaly. De jelenleg folyamatos falási majd éheztetési rohamaim vannak. Vagy undorodom a kajától, vagy mindent is megennék. Ennek ellenére a külvilág fele rendszeresen azt mutatom, hogy egy tök stabil nő vagyok.

Nem tudok smink nélkül megjelenni sehol, még a boltba is sminkelnem kell, és belőni a hajam, mert folyamatosan azt érzem, hogy mindenki engem néz, hogy milyen csúnya vagyok. Pedig a munakatársaim, a betegeim (nővér vagyok) folyamatosan bókolnak, hogy milyen szép és csinos vagyok. De

én a tükörben egy tokás undorító nőt látok akinek, van épp hogy pár szál haja és ocsmány mosolya. Emiatt folyamatosan szorongok, és nem tudom magamat adni sehol...

A másik probléma pedig... egyre rosszabb emiatt a párkapcsolatom is...a párom szeret érzem de folyamatosan azon kattogok hogy az exei vékonyak voltak meg teljesen másak mint én...az egyik exe egy tipik lázadó goth csaj, a másik egy hippi csaj...de kb ez az izlése.

Én pedig vagyok egy divatfüggő, sminkmániás, változatos de inkább nőies, szoknyás, pin-up jellegű csaj.

De úgy érzem folyton, hogy velem csak megalkuvás miatt van...pedig ennek semmi jelét nem mutatja, de valamiért mégis ezt érzem... Néha bekattanok, és mindenféle hájas disznónak elhordom magam, de ő már inkább semmit nem mond... aztán mikor abba marad ez a hiszti hullám teljesen megbánom mert neki semmi köze ahoz, hogy én így érzem magam...de rettenetes szorítás érzek folyamatosan a mellkasomban... Igazából az is nagyon zavar hogy ő folyamatosan diétázik, számolja a kalóriákat és már így is elég vékony... de főleg a lábain látszik, hogy kis ropi lábak..pedig én szeretem a kicsit husisabb srácokat, de őt azt mondta ez nem érdekli mert így érzi jól magát... félek, hogy szex közben összetöröm emiatt nem merek felül lenni...teljesen bevagyok korlátozva ezek miatt a szexben is pedig mikor megismerkedtünk még 15 kg-val több voltam és még kb 15 kg felesleg van rajtam..(rajta vagyok, hogy leadjam, tudom, hogy fogynom kell)

Meglátok egy csinos tökéletes lányt az utcán és egyből elmegy az életkedvem... nem merek megenni egy fagyit mert csak azt érzem, hogy mindenki néz hogy "úristen ez a disznó fagyit eszik"...

Egyáltalán nem érzem sokszor nőnek magam... magas is vagyok...áh.. teljesen reménytelennek érzek már mindent...

Egyre türelmetlenebb vagyok, egyre könnyebben lehet felbosszantani és néha már el is szakad a cérna főleg a kollegáimmal szemben ha hülyeséget csinálnak... Lelkileg nagyon instabillá váltam az utóbbi egy évben és motiválatlanná, bár sosem voltam igazán az az életigenlő ember... de most kész káosz.

Sosincs energiám semmire, állandoan csak aludnék, ha itthol vagyok.. az is zavar, hogy a páromon is látom hogy már unja ezeket a kirohanásaiamat, de nem akarom elveszíteni... viszont vele is sokszor gondban vagyok. Tök jól esne, ha néha megdícsérne de max annyit szokott mondani, hogy "de jó ez a ruha" vagy azt hogy "jól nézel ki".. És nekem jól esne tőle, egy "gyönyörű vagy" és stb... Nem halad sehová az életem/életünk...egy albérletben szenvedünk én a kötelező 180 órám méllé még + 48 órázom, hogy tudjak félre tenni is... ő nem akar majd csak 5-10 év múlva házasságot vagy gyereket...

Itt vagyok, 25 évesen egy albérletben, messze a családomtól úgy hogy egyáltalán nem ismerem magam, nem motivál semmi, nincsenek céljaim...és utálom magam!

MIT TEGYEK?