Esetleg kisebbségi komplexusom lehet?

Jól gondolod, klasszikus önbizalomhiány, amely elsősorban otthoni nevelési példából jön másolás alapján.

A self-pszichológia módszerével meg - azaz segíts magadon és az Isten is megsegít - éljen az első lépés: a probléma felismerése! Ezt én most ünneplem, téged ünnepellek és ünnepelj velem te is, ünnepld magad, a sikered, a felismerésed, sőt, esetleg már az elhatározásodat is, hogy változtatni akarsz rajta! Bár az még tán nem született meg, de már érezhető a szükségessége. Ha még nem érzed, hogy kész az elhatározásod, akkor folytasd az ünneplést a probléma megtalálása miatt, aztán majd jön valamikor az elhatározás is, hogy változni szeretnél. Ha meg már ott tartasz, akkor örülj, mert a fontosabbik felén túl is vagy, még ha időben tán rövidebb is, mint a másik fele, az utolsó szakasz, a tanulás ideje, amikor próbálsz mindig önbizalomtelibb lenni, amihez önfegyelemre, öntudatosságra van szükséged, hogy folyamatosan vizsgáld magad, aztán elkapod magad, hogy ó, már megint önbizalomhiányosan viselkedem, ejnye, de sebaj, de jó, hogy észre vettem, türelmesen és szeretetteljesen fordulj magadhoz, nagy levegő, és máris folytatható az eddigi, ám most már önbizalomtól duzzadóan. Aztán a sok(századik/ezredik/milliomodik) alkalommal már nem is tévedsz többet és olyanná is válsz, amilyenné szeretnél! :)

Gondolj vissza saját 2-3-4 éves korodra: láttál te már önbizalomhiányos kisgyereket? Nem túl jellemző, max. természeténél fogva visszahúzódó, félénkebb, már ha nem történt valami tragédia számára.

Talán saját magad is tudod, hogy mi történt veled azóta. Sőt, nekem is van egy tippem: nem kaptál elég szeretetet esetleg? Általában a szeretet és a szerető figyelem hiánya okozza az ilyen jelenségeket, mint kisebbségi érzés és önbizalomhiány...

Vagy persze keress föl egy pszichológust, akivel kiássátok együtt az önbizalomhiányod okát és jó esetben tán meg is szüntetitek azt.