Nevetek a halálon. Mikor közölték, hogy a papám meg fog halni és nem jön ki a korházból el nevettem magam. Nem az első eset. Nem vagyok normális, ugye?

Igen, ez egy tudat alatti védekező mechanizmus.

Ettől még lehetsz normális.

Én volt, hogy temetésen nevettem, nem tudom miért ( szerencsére nem vették észre ) .. de ezen kívül családtag halálakor kb 1 mp alatt elfogadtam, aztán nem éreztem semmit. Onnantól olyan volt, mintha eddig is csak emlék lett volna . Próbáltam szomorú lenni, de semmit sem éreztem. Hetekkel később egy ártatlan szituációban hirtelen beütött, és elkezdtem zokogni . Akkor jött le az egész.. Szóval , szerintem nincs veled gond. Néha nehéz ezeket feldolgozni. Mindenki más .