Pszichológus/pszichiáter tényleg soha nem adnak ki rólunk semmilyen információt? Még akkor sem ha nem jutna vissza a fülünkbe?

A dokit kötelezi az orvosi titoktartás, így nem adhat ki semmilyen információt a betegeket vagy a magánéletüket illetően.

Az egyetlen kivétel ez alól ha bíróságon szükséges a szakvélemény, de ott is csak azt mondhatja el ami az ügy szempontjából releváns.

Kisváros vagy nem, az nem számít - A titoktartás kötelezi, és szerintem nem akarná aláásni a saját hírnevét és karrierjét emiatt.

Én az előttem szólókkal tudnék vitázni. Engem 2016 óta kezel a pszichiáterem, a betegségem 4 éve gyógyszermentesen tünetmentes. Korábban lítiumot szedtem, ami megmérgezett terápiás tartomány alsó határa alatt adagolva. Cukorbeteg és pajzsmirigy beteg lettem tőle. Mikor mondtam a pszichiáteremnek, hogy a lítiumot nem szedem mostantól, mert az mérgező, akkor az általam elmondott nagyon személyes dolgokat jelentősen eltorzítva írt nekem egy beutalót egy pszichiátriai kórházba. Én akartam bemenni, hogy vizsgáljanak ki mániás depresszió irányába, mert a betegségem gyógyszermentesen tünetmentes lett. A dokim beutalója hamis volt, de azt mondta, ez ahhoz kell, h engem felvegyenek osztályra, mert tünetek hiányában nem tudom máshogy elérni azt, hogy engem kivizsgáljanak. Beutaló nélkül, mivel nem volt tünetem, elküldtek a fenébe. Ezért odaadtam a beutalót. Azzal egyből közveszélyesnek és cselekvőképtelennek nyilváníttattak, és bezártak a zárt osztályra. Egyből lítiumot kezdtek adagolni nekem. 1 napig. Akkor észrevették, hogy nincs is tünetem, ezért azonnali hatállyal leállították a lítiumot, és kivizsgáltak mániás depresszió irányába. Tesztekkel sem tudták kimutatni a betegségemet, mert akkor is tünetmentes volt már. De, mire ez kiderült, már a bíróság cselekvőképtelennek meg közveszélyesnek nyilváníttatott. Pontosabban szerepel a bírói szemle anyagában, hogy az ügyei intézéséhez teljes mértékben belátási képességgel rendelkezik, de azt, hogy tudom s lítiumról, hogy az mérgező, ez szerintük áltudományos elképzelés, ami miatt én veszélyt jelentek a társadalomra. 1 hétig tartottak fogva, és összesen 3 hétre úgy begyógyszereztek, hogy erősen fulladtam, alig bírtam beszélni meg járni. Majd napok múlva elhitték, hogy nem szimulálok, hanem valóban erősen fulladok a gyógyszerekzől. Leállították a gyógyszert, ami a tüneteimet okozta, és kiállították, hogy ők meghyógyítottak. Csak tudnám, miből, ha én egy sima kivizsgálásra mentem be? Utólag, mivel a mániás depressziót nem tudták kimutatni nálam, azt hazudták, hogy nekem pillanatnyi elmezavarom lett, ezért zártak be.

Aztán, mikor kirngedtek, ezt a pillanatnyi elmezavart valahogy a saját kezdlőorvodom felvezette az ambuláns lapomra, és nem vettem észre, hogy ezután 6 hónap alatt 19-szer kaptam a saját pszichiáteremtől véletlenül pillanatnyi elmezavar diagnózist. Később, 6 hónap múlva bdmentem egy kórházba, ahol nem voltam szimpatikus a pszichiátrnek, mert nem hitte el, amit mondtam, emiatt azt mondta, hogy én mindenben hazudok neki, és ne hazudozzak itt össze vissza. Mivel azt hitte, hogy szórakozok vele, és hazudok neki, bosszúból azt hazudta rólam, hogy én ellenségesen viselkedtem vele, és nekem megint pillanatnyi elmezavarom van. Olyat is leírt szerencsére, hogy én bevallottam neki, hogy én gyermekbántalmazó vagyok, ami miatt ellenem büntetőeljárás van folyamatban. 3 év után került a kezembe a papír, hogy ez a szemét nő mit hazudott össze rólam, amivel bezáratott a zárt osztályra, szintén úgy, hogy nem csináltam semmit. Ez a nő is az általam elmondott információkra támaszkodott, épp csak annyira torzította el azt, amit mondtam, hogy az a dolog pont az ellenkezőjét jelentse. Kértem az adataim javítását, mivel ekkorra már az egészségügyi dokumentációm 95%-a volt valótlan adat. Leszarta mindegyik, hogy mit ír le. Nem ismertek engem, sem az életemet, ezért feltételeztek tévesen dolgokat, amiket tényként írtak le rólam. Így lettem az eü-i dokumentációmban láncdohányos, miközben sosem cigiztem, hallucinálok, ilyen adatot is gyártottak rólam, mert a kezelőorvodom kamu beutalója miatt ezt feltételezték, csak ezt úgy írta ke az egyik, hogy hallucinál, mintha én ott akkor helyben hallucinálnék.

21-szer tanúsította azt pszichiáter, hogy nekem pillanatnyi elmezavarom van, miközben sosem volt ilyen. Először ezzel magyarázták utólag, h miért tártak be tévedésből a zárt osztályra, aztán ezt az előző adatok alapján másolgatták, ezt az adatot tovább.

Végül a pszichiátriai kórház úgy javíttatta az adataimat, hogy a valós adatot is hozzátűzték a rengeteg valótlanhoz, így egy dzó nem érthető az egészből, és mindenki a pszichiáterek valótlan adatait hiszi valós adatnak.

Kértem a pszichiáteremet, hogy tisztázza, hogy jamu volt a beutalója, azon nem valós adatok voltak, valamint azt is, hogy tévesen került bele a gépbe rólam 19-szer 6 hónap alatt a pillanatnyi elmezavar.

Korábban a pszichiáterem mindig mondta, hogy oersze, először, mikor bementem, nyilván nem volt semmi bajom, nem volt tünetem.

Mikor megkértem, hogy akkor ezt tisztázza a kórházzal, hogy tévedés történt, onnantól kezdve rlkezdett hazudni.

Azt mondta, hogy ő soha nem fogja beismerni, hogy tévedett, és, hogy nem fog miattam az adott kórházzal pereskedni, hogy az ő kamu beutalója miatt zártak engem be, így innentől kezdve azt hazudta, hogy ő azért utalt be dngem kórházba, mert nekem állapotromlásom volt, ami miatt ő azt akarta elérni, hogy engem zárjanak be a zárt osztályra, és gyógyszerezzenek be, azaz teljesen jogos volt engem bezárni a zárt osztályra, és elképzelhető, hogy nekem ekkor valóban pillanatnyi elmezavarom volt. Nem fog maga elen és a kollégái ellen vallani, így az a legkönnyebb út, hogy megrágalmaz engem, hazudik rólam, hogy Őt magát be ne perelje a klinika. Így gyakorlatilag azon folgok alapján, smit én nagyon bizalmasan elmondtam az orvosomnak, és semmi bűncselekményre utaló adat, vagy bármi más hasonló nem volt benne, ezeket az adatokat rólam a saját pszichiáterem eltorzította, bezárattatott vele a zárt osztályra, ahol kaptam egy téves diagnózist, majd innentől kezdve ugyanezt bárki, bármelyik pszichiáter rám hazudja, amelyiknek nem vagyok szimpatikus, és bezárat a zárt osztályra, miszerint én közveszélyes vagyok. A közveszélyességemet az okozza szerintük, hogy áltudományosnak ható elképzelésem van a lítiumról, mert sz szerintük gyógyszer, én meg bizonyítani tudom, hogy idegméreg. Ők is tudják, hogy ez egy idegméreg, de azt hiszik fóla, hogy kisebb fozisban gyógyszerré változik. Magamat nem engedem idegméreggel kezelni, emiatt a társadalomra veszélyesnek minősíttettek.

Át akartam menni a másik pszichiáterhez, aki ugyanitt rendel, és közölték velem, hogy ezeket az adatokat a másik pszichiáter is látja, mert benne van a gépben. A pszichiáterem is rálát, hogy a belgyógyász mit ír rólam, így szerintem a teljes SZTK, az összes orvos látja a kamu adataimat, amiket kérésemre sem javíttat az SZTK igazgatója sem, ahogy a pszichiáterem sem.

Vagy feljelentem a saját oszichiáteremet, ami után biztos, hogy engem fog mindenki még hülyébbnel nézni, és méginkább neki fog mindenki hinni, miszerint én elmebeteg vagyok, vagy hagyom a fenébe az egészet, és lenyelem, hogy soha többet nem fogom tudni tisztára mosni a nevemet.

Az ügyben rendőrségi feljelentést tettem a klinika ellen, személyi szabadság megsértése miatt, de, mivel most már a saját kezelőorvosom is hazudik rólam, nem tudom, van-e értelme ezzel foglalkozni még. Az biztos, hogy én pszichiátriai kórház vagy osztály küszöbét nem lépem át.

Azért kell pszichiáterhez járnom, mert 2015-ben egy orvos miatt maradandó egészségkárosodást szenvedtem, ami miatt nincs önálló alvásom, így csak gyógyszerekkel lehet dngem altatásban tartani. Ha ez nem kenne, már rég otthagytam volna s pszichiáteremet.

Jelenkeg másik orvost keresek. És azt tudom, hogy magamról többet orvosnak, pszichiáternek nem mondok semmit, mert ezek kiforgatják az ember szavait, visszaélnek a hatalmukkal, és később a tévedéseikért nem vállalnak felelősséget, így tovább fogják inkább hamisítani az adatokat. Megismertem őket elég alaposan, és én többet pszichiátrrben nem bízom meg. Pedig az orvosom olyan szeretettel volt felém, hogy emiatt lett tünetmentes a betegségem. De, amit emellett közben átéltem, azt senkinek nem kívánom.

A 8-as válaszolónak írom: Azért nem írhatok ki neveket, mert könyvben megírtam a a lítium hatásmechanizmusát, ahogy a velem történt dolgokat is. Ma a jog rendszerünk úgy működik, hogy azt mutatják ki, hogy orvos sosem téved, ergo, ha leírom nevekkel az igazságot, akkor engem beperelhetnek rágalmazásért akkor is, ha igazat mondok, és azt bizonyítani is tudom. Ezért mindig nevek nélkül írom le a történteket, és próbálom felhívni a figyelmet a pszichiátriai rendszer alapjaiban hibás voltára. Ma bármelyik pszichiáternél, bármelyik kórházban ugyanígy járhat bárki, mert ezek a dolgok a teljes pszichiátriai rendszerben így működnek. Ha okos vagy, és emiatt okosnak képzeled magad, akkor bezárhatnak, hogy neked téveszméd van, mert túlértékeled a saját képességeidet. Miközben hivatalos IQ teszttel tudom igazolni, amit pszichológus készített, hogy 200-as skálán 180 az IQ-m átlaga. A pszichiáterek nem nézik, hogy mi a valóság, csak azt, hogy te hogyan érzékeled a valóságot. A valóságot, és annak érzékelésének a módját nem egymással összefüggésében vizsgálja a pszichiátriai rendszer. Mondok egy példát. Az asszony csalja a férjét, a férj ezért ezzel foglalkozik. Ekkor a pszichiáter kiállítja a férjről, hogy paranoiás. Miközben azért foglalkozik ezzel, mert az asszony valóban csalja őt. Bárki más is ugyanezt tenné ebben a helyzetben, mert ez a valóság helyes érzékelése. A pszichiáter azonban csak azt nézi, hogy a férj bizalmatlan az asszonnyal, ezért ő hivatalosan paranoiás. Ez a pszichiátriai rendszer elmebeteg módon van megalkotva.

Minket anno lehallgatott az egyik szomszédunk a lakásunkon belül, mert pszichopata, a másik meg kamerával vett minket a közös udvaron, mindketten titokban, fixen telepített eszközzel. Én ezeket lefotóztam, és feljelentést tettem. A fotókat bemutattam a pszichiáteremnek is. Én kaptam érte paranoiát, ami miatt nem járt el a rendőrség, mert azt hitték, hogy én paranoiás vagyok. Míg ki nem derült, hogy nem én vagyok a paranoiás, hanem a szomszédaink, akik kamerával meg hangrögzítővel vettek minket, mert a drogosnak az volt a téveszméje, hogy mi titokban biztosan karcolgatjuk az ő kocsiját, meg titokban bűncselekményeket követünk el ellenük. Ezt a pszichopata magyarázta be neki, aki a lakásunkra pályázik már 12 éve. Jelenleg az ügyben büntetőeljárás van folyamatban a szomszédaink ellen, mert 1 évig tartó folyamatos feljelentések írása után végre rájött egy ügyész, hogy nem én vagyok paranoiás, hanem a szomszédaim. Ha érdekel valakit ez az egész, akkor elolvashatja majd a könyvemben. Nem lesz sok könyv, ami a lítium hatásmechanizmusáról szól, ez lesz az egyik témája a könyvnek.

Ezek olyan adatok, ami miatt beazonosítható vagyok, és a könyvem megjelenése után a személyek is beazonosíthatóvá válnának, ha leírnám.

Azért is bezártak engem egyébként a zárt osztályra, mert orvosoknak írok könyvet, és egy pszichiáter szerint egy ember orvosi diploma nélkül nem rendelkezhet orvosi tudással, olyan okos meg sosem lehet senki sem, mint egy orvos.

Ezen jelenség neve egyébként Semmelweis reflex. Ez azt jelenti, hogy a magasabbszintű tudással rendelkező embert az alacsonyabbszintű tudás birtokosa lenézi, megveti, és a magasabbszintű tudást automatikusan elutasítja az illető, mert az a jelenlegi világképébe nem illeszthető bele.

Arra akartam csak felhívni a figyelmet, hogy ma a pszichiátriai rendszer az elmebetegség jeleit mutatja, ami arra utal, hogy ezt a rendszert elmebetegek alkották és tartják fenn. Ezért nagyon kell azzal vigyázni, hogy az ember mit mond el nekik, mert például azért is simán bezárnak a zárt osztályra, ha azt mondod, hogy Isten létezik. Ami az ő világképükbe, jelenlegi nagyon alacsonyszintű tudásukba ma nem fér bele, az náluk ma minden elmebetegség jele.

Az a szerencse, hogy az Állampolgári Bizottság Az Emberi Jogokért nevezetű szervezet már elérte azt, hogy az elektrosokk terápiához beleegyező nyilatkozat kell. Korábban ugyanis, ha valaki olyat mondott, amivel megsértett egy pszichiátert, vagy az illető felemelte a szavát az alapvető emberi jogok védelmében, esetleg panaszt tett pszichiáter ellen egészségkárosítás miatt, azt anno addig elektrosokkozták, míg meg nem vakult, vagy, míg maradandó károsodást nem szenvedett az agya. Ez így megy a pszichiátriai rendszerben.

Szendi Gábor: Mennyire megbízhatóak a pszichiátriai diagnózisok

Szendi Gábor: Az elektrosokk terápia - történeti háttérrel

Állampolgári Bizottság Az Emberi Jogokért: Nyomoz a rendőrség az elmeosztályra került közös képviselő ügye miatt

Állampolgári Bizottság Az Emberi Jogokért: Csődöt jelentett az elektrosokk-gépek gyártója az okozott károk miatt

Ezeket a cikkeket tudom ajánlani, ha valakit érdekel ez a téma.

Érdemes elolvasni Rosemary Kennedy esetét, akin a saját apja hajtatott végre lobotómiát. Vagy Hemingway esetét, akit elektrosokkoztak azután, miután már Nobel díjat kapott. Ezzel elveszítette a képességét az íráshoz, ami miatt öngyilkos lett.

A pszichiátereknek minden korban megvolt a maga agykárosító eljárásuk. Ma ez a lítium, de erről ma még nem bizonyította senki sem, hogy minden dózisban idegméreg, és nincsen gyógyhatása. Én ezt bizonyítom a könyvemben.