Velem van a hiba, hogy nem tudok ehhez a világhoz alkalmazkodni?

Nekem az nem élet, hogy minden nap reggel felkelek, elmegyek dolgozni, este mint a hulla hazajövök, megcsinálom a kajat holnapra, és olyan fáradt vagyok, hogy nincs erőm semmire a hobbijaim közül, a telefonom nyomkodom teljesen hasztalanul.

Vannak témák amik érdekelnek, amikkel szívesen foglalkoznék, de minig a levegőben lógnak, mindig pár lépéssel előrébb járnak, mint én, megmaradnak álombak, mert a prioritásban a munka meg a haztartás mindig előrébb van, és saját magamra, arra hogy éljek is, arra már nincs energiám.

Úgy érzem, élő halott vagyok, aki mint a zombi reggel felkel, elmegy dolgozni, este hazamegy és készül arra hogy másnap megint menjen dolgozni. A munkámban olyat csinalok, amit teljs egészébeb az időm pazarlásának gondolok. Ha eszembe jut, hogy heti 40 órát azzal töltök, ami f@sság, de mégis kell hogy életben tartsam magam, akkor felmerül a kérdés hogy azért tartom életben magam hogy zombuljak tovább?

Szeretnek váltani munkahelyet, de nem találok jobbat, semmi garancia nincs arra hogy átmegyke máshova, akkor ott jobb lesz. Ugyanúgy lenyúznak rólam ezer bőrt.

Már célom sincs, hogy amúgy mit szeretnék, bar lehet hogy ezzel jobban járok, mert úgyse lenne kivitelezhető.

Hogy lehet ilyen világban boldogulni? Vagy csak en vagyok ekkora lúzer?

Én nem tudok így működni, én nem tudom nem észrevenni hogy ez így ahogy működik egy fasság...És ezek miatt sajnos elfogadni se tudom...Alkalmazkodni valamennyire tudok, csak mar eljutottam arra a pontra, hogy ez annyi energiámat leszívja, hogy azért erzem magam élő halottnak...