Szerintetek ez azt jelenti, hogy jól halad a terápia vagy sem?

A pszichológus nem fogja kimondani, hogy ez és ez az ok*. És ez talán nem is fontos. A lényeg az, hogy jó úton haladsz.

* konkrétan ő sem tudja :)

Az a helyzet, hogy a pszichoterápia nem azáltal működik, hogy megértünk dolgokat, felismerünk összefüggéseket. Ettől önmagában senki nem lesz “jobban”, rosszabbul viszont annál inkább, mert hiába tudom, hogy a kisgyerekkori xy hatás miatt értékelem magam alul és nem merek emiatt előhozakodni az ötleteimmel a főnökömnek, csak még idegesítőbb lesz szembesülni azzal, hogy nem tudom megugrani ezt, mert egyszerűen dróton rángat a blokk.

A megértés ugyanis az elmének kell, miközben az okok az érzelmi, nem pedig az értelmi szinten vannak. Az elme mondjuk úgy, retteg a (negatív) érzésektől (olykor a pozitívaktól is). Így szabályosan menekül előlük, ezért van szükségünk külső, professzionális segítségre az önismerethez, valakire, aki ismeri az agyunk trükközését, önvédelmi módszereit és ki tudja őket cselezni úgy, hogy számunkra azért biztonságos legyen. A változás tehát nem az agymunkától lesz, hanem az érzések, gyerekkori, felnőttkori megélések újraélésétől: az érzelmi munkától. Amint egy terápián túlsúlyba kerül az agyalás - lehet, hogy nagyon izgalmasnak tűnik, de ott reked meg az egész. Úgyhogy ne bánd, ha “nem érted”, örülj a változásnak.