Miért éltek????

Sok ember, aki padlóra került az élettől, csak az élteti, hogy gyáva öngyilkos lenni, mert bizonytalan hogy mi van a halál után. Másrészt ez kicsit szégyen is (az öngyilkosság), a gyengeség jele.

Megint mások azok nem lesznek öngyilkosok, mert a vallás elítéli azt, a Biblia is kijelenti, hogy az öngyilkosok nem üdvözülnek.

Más azért nem lesz öngyilkos, mert még mindig ott maradt neki a világban valaki vagy valami, aki/ami tartja benne a kicsi szikrát.

Engem ami éltet, és amiért nem dobtam el az életet, az a remény, hogy még talán kicsit élvezhetem az életet, még talán alakulhatnak jól is a dolgok. Másrészt a közeli hozzátartozóimnak se akarok fájdalmat okozni, és fogalmam sincs mi van odaát.

Hogy bebizonyítsam hogy nem vagyok olyan hülye mint ahogy mindenki gondolja körülöttem.

Elérjem az álmaimat.

Jelenleg én sem tudom. Gyógyíthatatlan beteg vagyok (nem fogok meghalni, csak az életminőségem kuka), ami a párom életére is rányomja a bélyegét.

Már rég feladtam volna, mert így nem tudom, mi értelme élni, mert csak vegetálok, a párom miatt nem teszem, mert neki hatalmas trauma lenne.

Nem tudom mitől tudnék felállni, nyugtatót szedek és minden napot érte csinálok végig. Ha valakinek van jobb ötlete, ürölnék, ha megosztaná.

Nem közvetlenül a kérdésre válaszolok, mert azt már megtettem,

de azért érdemes megfigyelni, hogy itt a kelet-európai régióban a legmagasabb az öngyilkosok aránya,

Nyugat-Európában, ahol az életszínvonal magasabb, az öngyilkosok aránya is alacsonyabb,

az igazán szegény régiókban, mint pl. az afrikai országok vagy ázsiai szegény országok, ott meg elenyésző az öngyilkosok aránya.

Utóbbiaknál szerintem a főbb okok:

a természetközeli(bb) életmód,

az intenzívebb társasági élet,

az egyszerűbb, természetesebb táplálkozás, ami nagyban befolyásolja az ember közérzetét,

és a többnyire naposabb, melegebb éghajlat is, aminek köszönhetően nem a négy fal között élik az emberek az életük nagy részét, ami szintén hozzásegít a depresszió legyőzéséhez.