Siró érzésem van kerülöm az embereket félek az emberektől valakire ránézek látszik rajta ,hogy fél tőlem mi lehet ez ?

Örülj neki. Én örülnék neki . Gondolkodj pozitívan.

Egyedi ki sugárzásod lehet . Ha rád néz valaki és fél :)

Hacsak nem vagy egy 2 méteres vassá edzett szobor, akkor paranoia lehet a dolog.

Vedd a bátorságot és segíts a körülötted lévő embereknek (időseknek cipekedni, stb... ). Hatalmas löketet fog szerintem kapni az önbizalmad, hogyha látod, hogy nem utasítanak vissza.

A kettes válasza a megoldás.

Én egy visszahúzódó, megszólalni sem merő lány voltam (sok verés miatt), gyűlöltem az embereket, senkivel nem álltam szóba, még a szomszédokkal sem. Aztán hirtelen rájöttem, hogy ez nem normális így, valamit tennem kell.

Szándékosan rávettem magam, hogy beszélgessek az emberekkel, akár csak egy mondatot. Segítettem/segítek az időseknek cipelni, kinyitom előttük az ajtót, múltkor az állatorvostól vittem haza egy nénit a beteg kutyusával. Mindenkinek segítek, akin látom, hogy szüksége van rá, és nem várok cserébe semmit.

Megdicsérem a nők haját, körmét, ruháját, stb. És ettől az emberek is megnyílnak. Hihetetlen, de így van. A legmorcosabb fejű is. Van akinek már annyi elég hogy megkérdezed, hogy van. Mert látja, hogy érdekel téged, mi van vele.

Én akkor tudtam meg, hogy mennyien szeretnek, amikor édesanyám elhunyt, és jöttek, törődtek velem, főztek nekem, mert élni sem volt kedvem, nemhogy főzni. Mert előtte mindig csak én segítettem, és nem tudtam, hogy ki lenne az, aki nekem segítene, ha bajban lennék.

Hát most megtudtam.

Szóval, nyitnod kell az emberek felé, neked kell változtatni a helyzeten. Meglátod, hogy nagy örömöd lesz az emberek szeretetében. Én is így jártam, és nagyon örülök, hogy rávettem magam erre. Közben maradtam belül a félénk, szégyellős kislány, de ezt senki sem tudja, lassan már én sem. :)