Volt már mikor megbántátok, hogy pszichiáterhez/ pszichológushoz/ pszichoterapeutához mentetek?

A pszichiátrián és pszichiáterek által okozott károkat hamarabb lehet jelenteni, mint a terapeutákat és a pszichoterápián elszenvedett visszaéléseket, mentális abúzust.

Ha a pszichiáterek félrediagnosztizálnak, túladagolnak, hibásan, idő előtt vonják meg a gyógyszert, akkor a károsult indíthat műhibapert, konzultálhat egészségügyi szakjogásszal. Ott még akadhat némi remény.

De ha egy embert lelkileg teljesen megcsonkítanak, kiforgatják az összes szavát, hatalmi játszmákba vonják be, hogy kielégítsék a kontroll-igényüket, újratraumatizálják, megszégyenítik, erőszakosan beszéltetik, szinte vallatják pszichodinamikus terápia címszó alatt, akkor arra a kutya sem fog ránézni. Elég, ha a terapeuta annyit mond, hogy a páciense nárcisztikus vagy elmebeteg, “ő csak segíteni probált” és máris megnyerte a pert.

12-es neked is:

[link]

Az egyetlen szervezet, amelyik hathatósan vizsgálja az eseteket. Mindet, nem csak.a gyógyszerezeséket stb, hanem a terápiák alatt történteket is, amiket említettél. Ezen a szervezeten kívül másnak jelenreni, panaszt tenni felesleges, összezárnak, és még a betegre lesz fogva, hogy téveszméi vannak, romlott az állapota ha azokat feltételezi, érzékelte terápia alatt / után amiket.

én sosem voltam magánnál mivel nem telik rá.

a pszichiátereknél szerintem 10 perces beszélgetés sem volt egyszer sem.

a pszichológusoknál meg a csoportterápia semmit sem ért.

a gyógyszerektől jobban vagyok, de sajnos a terápiát ma meg kell fizetni.

Ha jobban belegondolunk, akkor mégis milyen ember lehet az, aki azt hiszi, hogy jobban ért az érzéseidhez, mint te magad? Ilyen tévképzeteik csak a megalomán, kontrollmániás szadistáknak lehetnek. A pszichiátria egyébként egy barbár szakma, pont mint 500 évvel ezelőtt a sebészet, hogy kalapáccsal meg hegyes kővel amputálták le valakinek a végtagjait, és érzéstelenítő nélkül nyitották fel a koponyáját. Lehet erős a hasonlat, de nagyon sok páciens pont ilyen fájdalmakat él meg, csak mentálisan. Az ilyesmit a lehető legnagyobb empátiával és türelemmel kellene kezelni, de a szakmában sajnos több a “hentes”.

Régen butaságnak tartottam ezt a “gyógyszermaffia” történetet, félig talán még mindig, de van abban ráció, hogy ebből piszkosul sok pénzt lehet kaszálni, főleg ha SSRI-t írnak fel hátfájásra boldog boldogtalannak is.

Igen.

1. Erőszakos volt a terápiában, túl gyorsan akart haladni. Az életembe is beleszólt, konkrétan utasítgatott. Az arcomba hazudott. Ezután hosszú évekig nem mertem terápia közelben menni.

2. Szintén erőszakos volt és túl gyorsan akart haladni. Azonnal otthagytam.

3. Tapintatlan, érzéketlen volt. Traumákon viccelődött. Kb. annyi együttérzést mutatott, mint egy jégcsap. Sajnos hozzá viszonylag sokáig jártam, mert mindennek ellenére (vagy éppen ezért, gyerekkoromban érzelmileg bántalmaztak) kötődtem hozzá. Amikor fel mertem hozni neki, hogy rosszul esik, hogy úgy beszéltet számomra fájdalmas témákról, hogy nem mutat semmi empátiát, megsértődött, dühöngeni kezdett és kidobott az online terápiából.

4. Ő végre jónak tűnik. Amikor meséltem neki, hogy miket csinált 3. számú terapeuta, teljesen el volt hűlve, szerinte szakmaiatlanul viselkedett.

Bár nem reprezentatív a mintám, de szerintem sok az idióta dilettáns ebben a szakmában sajnos.