Mi a véleményetek az öngyilkosságról?

Vannak olyan helyzetek, amikor megértem, ha valaki ezt teszi vagy ezen gondolkodik. Pl. ha nincs senkije, meghaltak a szerettei, nincsenek barátai, nagyon sok rossz dolog érte, nincs normális munkája/utálja, nagyon szegény, nem tud megélni, csak problémái vannak, nagyon beteg, fájdalmai vannak stb.

Viszont nagyon kevés az olyan helyzet, amiből semmi kiút nincsen. Meg azért vannak olyanok is, akik olyan miatt ugranak le a hídról, hogy elhagyta őket a pasijuk, azért ez nem ok az öngyilkosságra…

Nekem nincsenek és soha nem is voltam öngyilkossági gondolataim, de az már milliószor eszembe jutott, hogy bárcsak meg se születtem volna, jobb lett volna nem megszületni. Anyám ilyenkor mindig kiakad, hogy ne mondjak ilyeneket, de ez nem azt jelenti, hogy én öngyilkos leszek, meg sem merném tenni, csak egyszerűen szenvedésnek látom az életet. Vannak jó dolgok (szerető család, igazi barátok, boldog párkapcsolat stb), de ezek sem adatnak meg mindenkinek és sokkal több a rossz.

Gyakran vitázunk erről a témáról családtaggal és idegennel egyaránt. Véleményük szerint a legnagyobb gyengeség, amit ember elkövethet - mert még nem voltak nyakig a depresszióban. Én viszont benne vagyok több, mint 10 éve és épp emiatt teljesen megértem, aki már csak ebben a cselekedetében lát kiutat a ránehezedő teher alatt. Vannak értelmetlen halálok (pl. ha egy tinit elhagyja az első szerelme, semmi mást nem tapasztalt, de vonatnak megy emiatt), de a legtöbb esetben hosszú évek szenvedése, személyes tragédiák és megsemmisülések előzik meg az öngyilkosságot. Aki odáig eljut ezeken keresztül, azon nem segít pszichológus, gyógyszer, terápia, csak önmaga tudna... ha akarna még. Így ő a legerősebb ember a szememben, mert azt dobja el, ami a leginkább visszahúzza: az összes problémáját magától, az életét.

(Nekem már "csak" a Szüleim élnek, igaz barátaim sosem voltak, társam sem jó ideje, pár évente mindenem elúszik a legnagyobb kapálózásaim ellenére is, és egyre kevésbé van erőm felállni ebből - mintha a világ módszeresen akarna kihányni engem magából. Szóval gyűjtöm rá az erőt...)

Én ma láttam közelről egy letakart holttestet, végignéztem, ahogy a hozzátartozója megérkezik és összeroppan, utána láttam a pisit és a tócsában álló vért, ami ott maradt, miután elvitték a holttestet.

Nem öngyilkos lett, de az ő élete ma véget ért, soha többet nem megy haza. Ennyi volt.

Csak az jár a fejemben, hogy ki lehetett ő, milyen lehetett az élete meg az, hogy nem megy haza.

És az, hogy a családja most sokkhatás alatt vannak otthon.

Meg az, hogy hogyan kiborult a hozzátartozó.

Senki se akarja a saját halálával azt előidézni a rokonnál, akit értesítenek vagy aki rátalál, amit a hozzátartozó átélt.

És senki se akarjon meghalni, ha nem jött el az ideje, mert aki ma meghalt is szívesen élt volna még és nem így halt volna meg, szóval inkább élvezzétek ki az életet inkább és ne dobáljátok el, mert más meg szívesen élne még.

17, aki ma meghalt neki mar nem faj semmi es nem érheti több baj, ráadásul ő nem tudja hogy meghalt…

Depressziós embereknek meg megváltás lenne az eutanázia, ezt nem látja be a társadalom

"Depressziós embereknek meg megváltás lenne az eutanázia, ezt nem látja be a társadalom"

A te ideális társadalmadban mi kellene ahhoz, hogy a depressziósok hozzáférhessenek az eutanázia lehetőségéhez? F32-es BNO-kód?