Családos emberek (felnőttek, akiknek gyereke van) is szokták azt érezni, hogy kb. sehová sem tartanak, az egész életük csak taposómalom, és legszívesebben itt hagynának mindent?

én is ezt érzem, mi meddő pár vagyunk, de pont ma gondolkoztam azon, hogy vajon ez az érzés elmúlna ha összejönne a gyerkőc?

Az ember szinte érzi, hogy az egész világ körülötte változóban van.

A fizetésünk nem elég semmire, ha szeretnél fejlődni az pénzbe kerül és amilyen áremelkedések jönnek, most már azt is meg kell gondolkodni, hogy a fejlődésedre van-e értelme további pénzt költeni vagy nincs...

gondolok itt pl egy továbbtanulásra...

Nekem pl 3 szakmám van és egy nyelvvizsgám, de az egészségügyből teljes mértékben kiábrándultam és fizikailag is egyre nehezebben bírom már...

Szeretnék egyetemre menni , tovább tanulni de úgy érzem hogy évek óta csak ölöm bele a pénzem és energiám valamibe aminek nincs értelme...

Talán ez a gond , hogy az emberek ezt érzik, hogy hiába próbálnak továbbtanulni , fejlődni, hiába dolgoznak keményen mégsem fejlődnek sehova...azt gondolom a motiváció hiánya okozhatja ezt a fásultságot.

A gyerek meg érdekes dolog...

az ember ezt hallgatja kicsi kora óta, ez megy a mesékben a filmekben mindenhol, hogy majd ha felnő akkor megházasodik és gyerekei lesznek.

Szinte magától értetődően beszélnek róla , és ha valamiért ezt nem tudod megvalósítani akkor természetes hogy úgy érzed, hogy akkor tulajdonképpen nincs is miért élned...

az a vicces, hogy mindig ezt hallgatom hogy az élet értelme a gyerek...

szoktam is mondani a férjemnek, hogy akkor ezek szerint mi most akasszuk fel magunkat mert nem lehet?