Mik a tünetei a gyermekkori traumáknak?

Hú kemény történet, sok kitartást hozzá. Meg ne legyél túl szigorú magaddal, ha épp ilyen nehezebb lelkiállapotban vagy, mert ezek objektíve nehéz dolgok, amiken átmentél, amiket láttál. Sok kérdés, érzés amit felvet az nagyon mélyen van az életben.

Szerintem a legtöbb stabilitást az adhatja, ha praktikus értelemben rendben vannak valamennyire a dolgaid vagy van valami hosszabb távú iránya a dolgaidnak.

Detto. Az én apám nemcsak alkoholista volt, hanem nárcisztikus is. Most teljesen kivagyok. Alacsonyabbrendűnek tartom magam másoknál. Meg akarok felelni másoknak, tökéletes akarok lenni, mert azt éreztették velem, hogy nem vagyok elég jó. Ha ordibálnak velem, vagy nyomás nehezedik rám összeomlok. Pánikolok, ha valamit elrontok, mert ordibált velem apám, ha hibáztam. Félek az emberektől, mert bántottak. Azt tanultam, hogy a világ veszélyes, kiszámíthatatlan hely. Állandóan stresszelek. Nem tudtam hazavinni barátokat, mert nem tudtam, mi vár otthon. Bezárkóztam. Nem tanultam meg kapcsolatokat építeni. Félek hibázni. Félek, hogy megvetnek és kinevetnek. Cipelem a szégyent. Ami nem az én szégyenem. Az övé volt. Meghalt 57 évesen.

Meg kell neki bocsájtanod. Ez betegség. Le kell zárnod a múltat. Ezek megtörténtek. De elmúltak. Csak a jelen számít. Bármire képes vagy!

Esetleg keress alkoholisták hozzátartozói, Al-Anon csoportot! Sorstársak segítenek.