Ha nem érdkelődöm más emberek iránt az mennyire tipikus Aspergeresként?

Aspergeres vagyok és van Autista rokonom (unokaöcs, egyetemista).

A saját tapasztalataim alapján azt tudom mondani, hogy engem érdekelnek az emberek, szükségem van emberi kapcsolatokra (csak nem tudok ismerkedni, legtöbbször túl távolságtartónak, sőt elutasítónak látnak, mert nem tudom a szorongásom és a zavarom leküzdeni).

De valóban, mélyebb, szorosabb kapcsolatra/kapcsolattartásra képtelen vagyok és voltam mindig.

Azt én sem tudom, hogy azért, mert nincs rá igényem vagy azért, mert képtelen vagyok rá.

A szüleim is rendkívül szorongósak és visszahúzódóak voltak, így ilyen családban nőttem föl és mindig is rendkívül kevés emberi kapcsolatom volt. De nekem rendkívül hiányzott is.

Bár az is igaz, hogy már gyerekkoromban eldöntöttem, hogy nekem barátok nem is kellenek, viszont egy barátnő iszonyatosan hiányzott.

És amikor volt, akkor is túlságosan szorongó és így otthonülő voltam. De szenvedtem ettől.

Tehát szerintem is jellemző ez az Aspergeresekre, de - nálam legalábbis - messze nem annyira, mint ahogy megnyilvánulok. Itt van a kiskutya elásva szerintem: Sokkal jobban igénylem az emberi társaságot, mint amilyennek látszom, látnak mások.

Ez is kapcsolódik ahhoz, amiért most kineziológushoz megyek. Megoldani végre a gyerekkortól kezdve fennálló problémákat, amik nem az Asperger miatt alakultak ki.