Normális, hogy anorexiás akarok lenni?

Szia!

Először is legyél büszke magadra hogy felismerted a problémát! Most jön a következő lépés, amihez remélem hozzásegítünk: kérj segítséget pszichológustól akinek ez a szakterülete (klinikai szakpszichológus). Vele együtt fel tudod deríteni honnan fakad az az érzésed hogy valamiféle csodálatot érzel ezek iránt az emberek iránt. És ha az ezt kiváltó érzést “megoldjátok” minden sokkal könnyebb lesz!! Illetve életmódot váltani ha szeretnél keress egy jó személyi edzőt és/vagy dietetikust aki segít megoldani a gyakorlati részét. Fontos hogy a pszichológusi segítség nélkül a második sem ér sokat! A kettő együtt (de lehet elég a lelki oldalát rendbehozni) tud hozni szerintem egy olyan változást aminek a végén elégedetten és boldogan nézel tükörbe!!

De ne felejtsd el ez már önmagában szuper hogy felismerted! Sok sikert a következő lépéshez, és a fejlődéshez!

Megértem a helyzeted, de én mint már 4 éve anorexiás lány, azt tanácsolom neked ezen ne is gondolkodj. Az anorexia az nem fogyókúra vagy pusztán vékonyság kérdése, hanem egy komoly mentális betegség. Az ha valaki nincs megelégedve a súlyával, a testével nem ok arra hogy az anorexiával dobálózzon. Ha véknyabb akarsz lenni, akkor diétázz és mozogj sokat. Ha viszont azt szeretnéd hogy a napod 80%-ában az evés kattogjon az agyad, hogy folyton ingerült legyél és szomorú, ha szeretnéd hogy tönkre menjenek a fogaid, hogy hulljon csomókban a hajad, hogy egésznap ne legyen energiád vagy ha szeretnél egy jó kis testképzavard, amikor akkor is kövérnek látod magad, ha már szinte csak csont és bőr vagy, esetleg ha kórházban vagy temetőben kívánod végezni idő előtt, akkor azt mondom hajrá, légy anorexiás, ha neked mindezek megfelelnek.

Ne sértődj meg, nem akarlak bántani, csak az hogy valaki random kijelenti hogy szeretne egy étkezési rendellenességet magának, engem nagyon feltud cseszni

Ne rontsd el az életed...