Gyermek akarok maradni, nem tudom elfogadni a testi változásokat. Mit tegyek?

Attól tartok, hogy még nagyon sokáig fog tartani ez a saját magaddal való küzdelem. Azt gondolom, hogy nem lehet jó családi háttered, ebből fakad a nagy bizonytalanságod, ha még maga a kamaszkor nem lenne elég. Felnőttkorodra sokat fog ez változni, de maradhatnak benned kételyek. Neked most az a dolgod, hogy mindennel kapcsolatban tapasztalatokat szerezz, és meglásd a jót is a világban, az emberekben, és persze magadban is.

A pszichológussal biztosan megbeszéltétek már, hogy semmi sem pótolhatja majd a gyerekkorodat, senki nem adhatja meg azokat az élményeket, amelyeket akkor kellett volna átélned. Valószínűleg minden kapcsolatodban ezt a fajta törődést keresed majd, amíg önálló nem leszel.

Nyugodtan ismerkedj olyan emberekkel, amilyenekkel szeretnél. Senkit nem kényszeríthetnek rád. Semmi sem kötelező. Akiknek eddig nem feleltél meg, azoknak ezután sem fogsz, ami szomorú, de legalább tudod, hogy értük nem kell teperni. Csak saját magadért, és azért, amit majd a jövőben csinálni szeretnél.

Itt nagyon sok probléma összegyűlt egy helyen, a túlzott megfelelési kényszertől kezdve a testképzavaron át az önértékelési problémákig.

Ne vedd sértésnek, de teljesen normális, ha az ember örül annak, ha nőiesedik. Maga a változás nyilván pszichés változásokkal is jár, sokaknak nehéz elfogani, hogy két feltűnő mell "éktelenkedik" a testükön, akaratlanul is felhívva a fiúk figyelmét. Mert azért a mell tényleg egy intim dolog. De általában a lányok hamar megbékélnek a helyzettel, és - teljesen érthető módon - örömmel tölti el őket egyrészt az, hogy fejlődnek (a gyerekek többsége vágyik arra, hogy felnőjjön), másrészt meg az, hogy jól néznek ki. (Persze, van, aki el is r**bancosodik, ami természetesen nem jó, de azért a többségre ez nem jellemző.)

Az, hogy egy tizenévest, amelyik éppen a nemi érését éli meg, elkezdi érdeklődni a szexualitás, illetve a szerelem, szintén tök természetes dolog. (Persze, azért ne csapjon át a dolog r**banckodásba...)

Igazából a legbölcsebb, amit tudnék mondani, hogy egy pszichológust fel kéne keresni. Nem pszichiátert, mert azok csak felírnak valami szert, aztán szedd be, vagy jobb lesz, vagy rosszabb... egy jó pszichológust kellene keresned, természetesen magánrendelésen. Nem amolyan kórházi "OKJ-s pszichológust". Nem lesz olcsó, az tény.

És ne ijedj meg, de még az is lehet, hogy a nemi identitásod nem éppen megszokott. Bár ezt a kora serdülőkorban még ennyiből korai lenne megállapítani.