A beilleszkedési zavart hogyan tudnám legyőzni?
Oviban és általános iskolában népszerű voltam (általánosba negyedikig jártam, utána 8 osztályos gimibe mentem). Sok barátom volt, semmi beilleszkedési problémám nem volt, tesi órán is mindig az elsők között válaszottak csapatjátékokhoz (sportos voltam mindig is), könnyen szót értettem mindenkivel, volt önbizalmam.
Aztán ötödikben bekerültem az új iskolába, ahol egy olyna lánnyal kezdtem barátkozni, akit csúfoltak, kiközösítettek elég sokáig. Engem nem csúfoltak, de nyilván nem voltam népszerű, mert "a kiközösített lány barátnője" voltam. Még ötödik-hatodikban ezzel nem volt gond, aztán hetedikben kezdtem érezni, hogy mindenki benne van vmi baráti társaságban és sulin kívül is szerveznek programokat, jönnek-mennek, de én kimaradok ezekből az élményekből. Nagyon zavart. Mindent ezzel az egyszem barátnőmmel csináltam, rajta kívül mindkettőnknek szinte nulla kapcsolata volt az osztály többi tagjával, mintha vmi párkapcsolatban lettünk volna, teljesen el voltunk szigetelődve a többiektől. Ez ment érettségiig, sosem voltam népszerű, tesin utoljára választottak (pedig a jók közé tartoztam a csapatjátékokban), ha páratlanul voltunk és bármi csoportos munka volt a suliban, mindig én maradtam egyedül vagy csapódtam harmadiknak valakikhez (a tárgyak kb felét kis csoportokban tanították, és névsor szerint két részre volt az osztály bontva, de ezzel a barátnőmmel külön kerültem, így sokszor voltam egyedül, és ő is.
Aztán elkezdtem egyetemre járni, fél évig jártam oda, ott bekerültem egy jó kis baráti körbe, sokat csináltunk programokat, jöttünk-mentünk, kinyíltam. Viszont a szak nem tetszett, ezért fél év után ott hagytam (nagyon nehéz szak volt és ennek a baráti körnek több, mint fele végül szintén ott hagyta a szakot). Fél évig dolgoztam egy multinál ezt követően gyakornokként, de ott sem igazán alakult ki köröm, mert én voltam az egyedüli gyakornok, és nem tudtam beilleszkedni, leginkább copy+paste jellegű munkáim voltak. Utána újrafelvétliztem egy elég népszerű szakra, ahova kb 250 embert vettek fel. Gólyatáborban még csak-csak sikerült új emberekkel összeismerkednem, de ahogy elkezdődött az egyetem és mindenki más időpontokban, más tanárokhoz vette fel a tárgyat, illetve valaki szakkolis lett, mások más irányba indultak, a lényeg, hogy kvázi baráti köröm ott sem alakult ki, mindenki ezerfelé mozgott, leginkább teljesen magányosan jártam egyetemen is az óráimra.
Most elkezdtem dolgozni fél éve, eleinte a junior kollegákkal egészen jól kijöttem, aztán az egyik hangadó csaj valamiért megutált és kb kirekesztett, szóval már itt is ki vagyok rekesztve, sosem hívnak sehova, semmi önbizalmam nincs már. Látom insta sztorikban meg a munkahelyen is, hogy a többiek együtt járnak kávézni, munka után beülnek valahova, de engem nem hívnak.
Kezdek beletörődni, hogy mindenhol így járok... alapvetően elég szociális tjpus vagyok és nekem emiatt ezt iszonyat nehéz megélnem, és az önbizalmam folyamatosan épül le. Rengeteget gondolkodtam a miérteken, másoktól is kértem visszajelzést magamról (család, barátoktól), hogy van-e valami defektem, de ők azt mondják, hogy nincs. Igazából azon kívül, hogy nincs önbizalmam, szerintem teljesen átlagos vagyok és ezért sem értem a helyzetet. de megvisel eléggé. :(
Tudtok tanácsot adni, hogyan tudnék változtatni? Vagy ötlet, hogy mi lehet velem a gond?
válasza:Általában elmondható, hogy az összes embert be lehet "skatulyázni" 2 nagy csoportba.
Vannak az
- extrovertáltak (akik könnyen nyílnak meg, könnyen barátkoznak, nagy dumások, kisujjból körbeveszik magukat emberekkel) és az
- introvertáltak (az inkább csendesebb, nehezebben barátkozósabb, magukban jól ellevő, visszahúzódó természetűbb emberek).
Ahogy végig olvastam a történetedet, nem kérdés számomra, hogy te az utóbbiba tartozol. Persze ez nem gond, nagyon sokan vannak ezzel így.
Van erre egy mondás, ami jól letükröződik a te esetedben is, mert ahogy írtad, rád is igaz volt ez mindig is:
"Az introvertált úgy szerez barátokat, hogy egy extrovertált megkedveli, és örökbe fogadja."
Az én menyasszonyom kb ugyan olyan életutat járt be mint te.
- Kisgyerekként extrovertált (olyankor általában mindenki az mert még nem tudunk annyira magunkról, és hát bárkihez odamész hogy "szia leszel a barátom?" és hát így könnyű is a dolog)
- Ahogy halad az idő előre fele, úgy lesz az ember egyre introvertáltabb.
Erről is terjed amúgy egy vicc, ami alátámasztja ezt:
"Jézus legnagyobb csodája az volt, hogy 33 évesen volt 12 barátja".
De hogy mit tehetnél te?
Alapvetően szerintem igaz, hogy az introvertált LÁNYOK sokkal rosszabb helyzetben vannak mint az introvertált FIÚK. Ez azért van, mert a világunk berendezkedése úgy néz ki, hogy ahhoz, hogy egy lány párt találjon, csak igent kell mondani egy fiúnak. Ahhoz, hogy egy fiú párt találjon mennie kell a lányok után.
Tehát az introvertált fiú - ha nem akart 40 éves koráig egyedül maradni - bizony nyitnia kellett a lányok irányába. Ez is egy fajta szocializálási kényszer, ezzel is "edződött" a beszélőkéje, a téma keresőkéje, a magában szunnyadó pici extrovertált kapott egy kicsike táplálékot.
Az introvertált lány viszont ebből a fajta kényszerből nem kaphatott. Az a lány aki introvertált, lehet egész életében - sikerrel - az.
De mégis mit tehetnél, ami segíthet az ügyön?
Az alapján, amit írtál, arra következtetek, hogy te a munkahelyeden szeretnél barátkozni. Ehhez viszont amúgy is társulhatnak "akadályok" ilyen például a korkülönbség, az érdeklődési kör különbsége. Ahogy írtad, középiskolában is ezek mentén alakultak ki a "klikkek", a társaságok.
Azt hiszem, legelőször is - mielőtt magadba néznél - a környezeted vizsgáld meg. Biztos benned van-e a hiba, amiért nem találod a helyedet a munkahelyi bandában. Öregebbek mint te? Anyukák? Milyen hobbijaik vannak? Mik az érdeklődési körük?
Tehát ebből az jön le, hogy attól még hogy egy helyen dolgoztok, lehettek borzasztóan különbözőek is.
Amit megtehetsz, hogy nyiss feléjük akkor, amikor csak alkalmad van rá. Lehet egyessével is, nem az hogy akkor mész oda amikor épp bandáznak. Egyessével ismerd meg őket, legyél a beszélgetés alatt érdeklődő, kérdezgess, tehát nyiss a másik ember felé. Ki tudja, lehet ők úgy tekintenek rád, mint aki nem megy hozzájuk hanem elhúzódik. Nem tudhatod.
Ne várd a lehetőségeket, hanem keresd. Amikor például mennek kávézni, ne félj oda menni és megkérdezni tőlük, hogy te is jöhetsz-e?
Amikor új tag vagy egy közösségben a te feladatod is, hogy nyiss feléjük. Sőt, inkább a te feladatod. Ők voltak ott hamarabb, ők már összeszoktak, ők már ismerik egymást. Te még új vagy, akit senki nem ismer. Tegyél hát róla hogy megismerjenek, és legyél nagyon kedves, barátkozó és közvetlen.
Ha meg nem jársz sikerrel így sem, akkor lehetséges, hogy olyan társaságról van szó, amibe szimplán nem illesz bele. Ez persze nem a te hibád, biztos megvan az a társaság, ami neked való, nem tehetsz arról hogy olyanba csöppentél bele, amivel nem vagy kompatibilis. De - még így is - emiatt nincs kizárva, hogy kihozd a helyzetből a lehető legjobbat.
Ez a legjobb amit tanácsolni tudok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!