Miért nem sikerül a társadalomba beilleszkednem?

Szerintem ezt így kívülről senki nem fogja tudni megmondani neked.

Az a helyzet hogy velem is hasonlóképp alakult. A suliba is nyűg volt járnom, az egész osztály kiközösített, nem volt önbizalmam, nem jöttek össze a párkapcsolatok sem. Később pedig a munkahelyeken is ugyanez volt. Nekem aztán a feje tetejére is állt az életem, de ezt is magamnak köszönhetem. Az egész úgy kezdődött hogy 18 évesen kipróbáltam a füvet, és egyből nagyon megtetszett hogy csak úgy elvagyok magamnak, nevetgélek, és végre nem hiányzik egy társ az életemből.. Ez az első években fel sem tűnt hogy hová fog vezetni. Később dolgozni kezdtem de az egyetlen célom az volt hogy minél több füvet tudjak venni, és minél több ideig bódult állapotokba tudjam magam tartani. Még pár év és ez kezdett uncsi lenni, elkezdtem kipróbálgatni más szereket is. Most 34 éves vagyok, és pár évvel ezelőtt értem el a drogos utam végéhez, a kokainhoz, és a heroinhoz. Intravénás szerfogyasztóként képtelen voltam dolgozni is, mindenhonnan kirúgtak mert amint fizetés kaptam az első utam mindig a dealerhez vezetett. Voltam rövid ideig hajléktalan, volt hogy majdnem éhen haltam, vagy megfagytam, és volt sok halálközeli élményem, sokszor a véletlenen múlott hogy újra tudtak éleszteni. Végül szüleim inkább hazaengedtek, mint hogy folyton arra várjanak mikor jön megint valami hír, hogy ez vagy az van megint velem. Viszont itthon tiszta tudok maradni. Mert igazából én le akarok állni csak nem tudok. Viszont így hogy itt vagyok, és gyakorlatilag vegetálok mint egy növény az ablakban, mellette önismeretet, és meditációt gyakorlok. A sok meditáció eredményeképp rájöttem hogy ezt az egészet én csinálom magamnak. Az volt a fő baj hogy soha nem voltak céljaim, nem igazán akartam (akarok) semmit az élettől. Sok sok évig olyan párkapcsolatra vágytam, és olyan helyzetben képzeltem el magam, ami igazából nem sok lánynak tetszene. Idővel pedig ez begyűrűzött és egy eldeformált személyiség jött létre bennem. Olyan dolgokra vágyok hogy pl megalázzanak a lányok stb - és pont ez az oka amiért képtelen vagyok rá hogy tényleg kialakítsak egy normális kapcsolatot. Csakhogy hiába látom mindezt, mert meg kéne akkor magam bizonyos dolgokban változtatni.. Mást kéne akarom, másra kéne vágynom, de én ezeket a belső hülyeségeket nem igazán tudom elengedni. Talán mert ezektől érzem önmagamnak magam. Aztán most ezt látva szintén meditációs gyakorlással elkezdtem elfogadni így önmagam ahogy vagyok. Elfogadtam hogy ilyen vagyok, ilyen tehetetlen. A külső világban mindenét tenni kéne, és ha sok erőfeszítést tesz valamibe az ember, akkor van esély rá hogy eléri a célját. Azonban én lusta vagyok, és nincs kedvem ehhez a játékhoz, mert ugye ehhez meg kéne magam változtatni, és mire elérném a célt már nem ez lennék aki most elindult arra. Abban is biztos vagyok hogy a cél amit elérnék se azt adná nekem amire vágyok. Ezért próbálom elengedni a vágyaim, megpróbálok boldog lenni így ebben a helyzetben is amiben vagyok, minden nap elmegyek egy jó nagy sétára és gyönyörködöm a téli tájban. Azt is tudom hogy ha újra el kell mennem dolgozni, és lesz pénzem, valószínűleg megint vissza fogok esni. De ezt is próbálom elengedni. Az az igazság hogy itt minden jó, csak a saját elmém tart folyton-folyvást félelemben.. Jó meleg van, van finom tea, és tök jó a kilátás az ablakomban. A társadalom most per/pillanat engem egyáltalán nem érdekel. Tovább folytatom az utam, még mélyebb önismeretre teszek szert, hogy aztán még jobban el tudjam fogadni magam, és ezt az életet amit élek. Nem lesz egyszerű, de még az is lehet valami történik majd, és sikerült végleg leküzdenem önmagam, és sikerül kijönnöm a szenvedélybetegségekből is. Majd kiderül, de ez most nem számít :)

A lényeg hogy érdemben csak te tudod megválaszolni magadnak a kérdést amit feltettél. A válaszok is ott vannak benned, csak mert őket észrevenni.. Ha pedig sikerül akkor változtatni is tudsz a problémáidon. Persze nem egyszerű, de lehetséges.. Mert minden ember fontos. Mind ugyanannyit érünk!