Biztos vagyok benne hogy nincs még egy olyan ember aki annyi bántást kapott volna gyerekkoratol kezdve mint én és olyan szerencsétlen lenne mint én, mit csinaljak ha nem bírom tovább?

“ Biztos vagyok benne hogy nincs még egy olyan ember aki annyi bántást kapott volna gyerekkoratol kezdve mint én és olyan szerencsétlen lenne mint én”

Kezdésnek ne sajnáld magad ennyire.

Én kezdetben nem pszichiáternél keresném a segítséget, hanem másik pszichológusnál. Van lehetőséged orvost váltani?

Nagyon sajnálom, hogy fiatalon ilyen problémákkal kell megküzdened. Nem vagy egyedül, rajtad kívül még sokan vannak, akik hasonló cipőben járnak, és nem kapják meg azt a profi segítséget, amit megérdemelnének.

Amit leginkább ajánlani szoktak hasonló esetekben, azok a következők:

- próbálj új barátokat szerezni, új helyekre eljárni, ahol új emberekkel ismerkedhetsz meg

- keress olyan aktivitásokat, amik figyelmet igényelnek. Ez lehet akár művészet (festés, írás, stb) vagy egy hétvégi (rendszeres) munka

- vállalj szerepet mások segítésében (pl. jótékonysági munkák)

- indíts az interneten egy blogot (pl. a Tumbleren) az érdeklődésedbe vágó témában

- vágj bele valamibe, ami nagyon kívül esik a komfort zónádból. Ha a mostani életed tudod úgy megélni, hogy azt teljesnek érezd, mi baj történhetne? Tanulj meg biciklizni, gördeszkázni, úszni, ha lehetőségeid engedik, próbáld ki az ejtőernyőzést.

- keress egy olyan sportot, olyat, amiről el tudod magad képzelni, hogy pár év múlva milyen jó lenne, ha ügyesebb lennél. Lehet hegymászás, sziklamászás, önvédelem, harcművészet, stb.

- ha nem szeretsz másokkal lenni, fog magad és menj ki magad a természetbe. Válassz egy hegyet és nézd meg, hogyan tudnál feljutni a tetejére. Menj el egyedül egy kevésbé ismert patakhoz, keresd a természetben az élőlényeket. Azonosítsd a virágokat, állatokat amiket látsz, fotózd le őket. Publikáld a képeket a blogodon.

- tanulj meg (egyedül vagy segítséggel) egy új nyelvet, aminek tetszik a hangzása.

Természetesen a konkrét szituációd ismerete nélkül és szakmai tudás hiányában, mi nem fogunk tudni igazán jó tanácsokkal szolgálni, de érdemes próbálkozni.

A fontos, hogy mivel már látod, hogy nem tetszik az amit most élsz meg, akkor mielőtt akár csak gondolkodnál a feladáson, gondolj bele: valószínűleg nem veled van a baj, hanem csak rossz helyen vagy és nem azt teszed amiben kiélhetnéd a valódi éned. Keresd meg, te miben vagy jó, te miben érzed jól magad. Rossz a próbálgatás, de nagyon megéri.

#1: én nem vélek felfedezni semmit a kérdező írásában, amivel sajnáltatta volna magát. Segítséget kért, és te ahelyett, hogy a kérdésére válaszoltál volna, azonnal a személyébe kötöttél bele. Egyáltalán nem látom, hogy a válaszod milyen módon járulna hozzá a szituáció megoldásához. Azon kívül, hogy jól beszóltál.

A kérdező világosan jelezte, hogy OCD-je van. Ha csak a Wikipédiát ( [link] megnyitottad volna, az első pár mondatból kiderül, hogy mi az:

"olyan elmeállapot, amelyben újra és újra jelentkező kellemetlen képzetek vagy gondolatok (kényszergondolatok) mellett állandóan újra jelentkező késztetések vagy cselekedetek (kényszercselekedetek) vannak jelen. Meghatározó jelentőségű, hogy ezek a gondolatok a beteg számára is idegenek, riasztóak, fenyegetőek, a cselekedetek pedig értelmetlenek, de a szorongás csökkentése érdekében muszáj folytatnia azokat."

A folytatásból pedig nyilvánvalóvá válik, hogy a "tanácsod" értelmetlen:

"kénytelen olyasmire gondolni, amire nem akar gondolni, a feszültség oldására kénytelen olyat cselekedni, amit nem akar megtenni"

Tehát NEM tudja befolyásolni mennyire sajnálja vagy nem sajnálja magát. Legalább ne legyél már büszke a tudatlanságodra.

“ Tehát NEM tudja befolyásolni mennyire sajnálja vagy nem sajnálja magát.” 😂😂😂

Majd írj, mit valósított meg a tanácsaid közül.