Az emberek többsége hogy él azzal a tudattal hogy minden amit valaha ember, vagy akár ő maga alkotott, vagy tett egyszer megszűnik létezni? Hogy fogadják el ezt az értelmetlenséget?
Igen depressziós vagyok régóta de szerintem mi látjuk jól a világot.
Már ott tartok hogy meglátom hogy egy nő megcsináltatja a körmét és gyomorgorcsom lesz attól hogy ez mennyire értelmetlen mikor úgyis lenő?
De ez nem elég, még ha nagy ember is valaki és halála után maradnak utána szép képek/épületek/festmények/felfedezések egyrészt ez neki akkor mar nem számít, másrészt egyszer vége lesz az egesz bolygónak és mindennek amit ember alkotott. Hogy éltek ebben a brutálisan értelmetlen körforgásban?
Ránézek egy több milliárd dollárt erő templomra, vagy kastélyra amit évszázadokig építettek és rosszul leszek a gondolattól, hogy ennyi energia bele lett ölve mikor egyszer a bolygónk porrá válik(vagy amivé majd fog)…
Igen be vagyok kattanva már de annyira nyomasztóan értelmetlen ez az egesz, hogy nem bírom elviselni ezeket a gondolatokat.
Kedves Kérdező, valószínűleg arra gondolnak, hogy örökül hagyják az utókornak.
Ha mindenki így gondolkodna, akkor soha semilyen alkotás nem született volna, mert "minden elmúlik egyszer", akkor ma se számítógépeznénk, hanem az őskornak megfelelő állapot szerint élnénk, semmi se lenne feltalálva.
Ezek a gondolatok örvényszerűen rántanak le. Ha az élet minden szép pillanatában arra gondolna mindenki: "ugyan már, úgyis vége lesz", sose lenne semmi motiváció, öröm.
Pont ez az, az emberek csak osztonbol szaporodnak, annak sincs semmi értelme. En irigylem azt aki nem születik meg. Nem kell azzal a tudattal élnie hogy bármikor meghalhat, vagy bármikor történik vele valami rossz. (Velem történik is, mert szerencselten vagyok)
Sokszor mar nem is akarok energiát fektetni abba amit csinálok mert minél jobban sikerül annál rosszabb a tudat hogy egyszer vége lesz…
Az emberek az az eletoszton miatt akarnak eledben maradni es szaporodni es nem látják át hogy mennyire nyomasztóan értelmetlen ez az egesz amiben poshadunk…
Sőt aki milliárdos annak meg rosszabb sztem mert sokkal nehezebb itt hagyni a vagyont es a luxust
Nem te vagy az egyetlen aki ilyesmin gondolkodott, ezért vannak a vallások, filozófiák. Én nem gondolom, hogy minden múlandó, csak a testünk, a földi dolgok.
A dilemmáidra a válasz, ha szellemi megoldást keresel. Ajánlom például Platón : Phaidón c. művét.
Illetve, egy ószövetségi könyvet, a Prédikátor könyvét. Pont ugyanazokat a gondolatokat írja le mint te, szó szerint is, például, hogy annak jobb aki meg se született. Nagyon keserű írás, de realista. Istenről kevés szót ejt, úgy mutatja be, mint aki nem szól bele a világba, hanem csak annyi a „funkciója”, hogy az életük végén megítéli az embereket, cselekedeteik szerint. Ez az írás nem ad teljes képet Istenről, ugyanis Ő gondviselőként jelen van már ebben az életben azok számára, akik keresik. Ehhez kontrasztként érdemes elolvasni a Zsoltárok könyvét.
Igen csak sajnos Akármeddig gondolkodik az ember, úgy sem lesz válasz. Én nem is értem hogy a zsenik, a filozófusok, a tudósok egyszerűen hogy éltek ebben az életben. Szerintem nekik még százszor nehezebb, ennyi tudással a fejükben.
Ráadásul sajnos a depressziómat nem sikerül kezelni, szerintem nem is fog sikerülni, így meg aztán még ezerszer rosszabbak ezek a gondolatok. Őszintén elgondolkodtató dolgokat már régóta nem tudok olvasni, mert jön tőle a túlpörgés és csak még több gondolatom lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!