Létezik hogy valaha még visszakapom önmagamat ha teljesen elvesztem?

Azért csak vannak szeretteid, barátaid, ismerősök, akikre emlékszel, nem?... Ők segíthetnek emlékezni.

Persze ha nem így van, lehet jobb ha professzionális segítséget kérsz.

Szia! Én is átestem ezen, pszichológus segített megoldani :) Nyilván nem tudok olyan segítséget adni neked, de tudok mondani pár dolgot!! :)

Tehát: először is ne félj egyedül lenni. Ne félj választani. Amikor egyedül vagy, tedd le a telefont, kapcsold ki a TV-t és minden kütyüt. Legyél csak te és a gondolataid. Kezdj el azon gondolkozni, hogy mi esne jól?

Én anno azzal kezdtem, hogy befeküdtem egy kád meleg, fürdősós vízbe és bevittem magammal egy könyvet. Ha nem is olvastam, de a meleg víz jó hatással volt rám. Próbáltam megfigyelni mindent a környezetemben: pl tetszett a kád oldalán lecsurgó vízcsepp, a benne tükröződő színekkel :)

Aztán egy másik alkalommal kedvem lett sétálni. Lementem a közeli parkba és bár esős idő volt, figyeltem, hogy miért szerettem volna ezt. Tetszett a levegő illata, tetszett a fák levelein az esőcsepp, tetszett, ahogy a csiga felmászott a fa szárán :D Jól esett sétálni, mert ebben a szmogos városban végre tiszta volt a levegő.

Majdnem minden nap kipróbáltam valamit, ami eszembe jutott és figyeltem, hogy mi tetszik benne, mi esik jól: pl táncoltam, énekeltem, jógáztam, futottam, sétáltam, elmentem a városba turistáskodni, olvastam, zenét hallgattam, vagy csak ültem egy padon. Természetesen azért a kütyük nem örökre lettek kivonva, hanem csak arra a kb 1-1 órára, amíg ilyen önismereti gyakorlatot csináltam. Így ugye esténként pl megnéztem egy színházi előadást laptopról (akkor ingyen közvetített a londoni National Theatre), vagy megnéztem egy motiváló vállalkozós videót, (vállalkozó vagyok), felkerestem egy régi barátomat és beszélgettem vele.

Szépen lassan ahogy azt csináltam, ami jól esik: kezdtek visszatérni az emlékek is. Jé, én régen szerettem ezt vagy azt csinálni, de ma már nem biztos. Jé ezt pedig a mai napig szeretem!

Nekem ez működött és sokkal inkább tudom, hogy mi az amit szeretek csinálni és mi az amit nem. Az emberi kapcsolatoknál viszont sokkal nehezebb a dolog: ezzel a mai napig "gyakorlok". Pl fel kell fedezned, hogy mitől leszel fáradt, ideges, mérges másokra, vagy mi tölt el jó érzéssel. Én pl introvertált vagyok, leszív a társaság, így már tudom, hogy elég kb 3-4 óra egy társaságban és akkor eljövök. Így én se leszek ingerült és hullafáradt, és a társaságnak is jó emlékei lesznek velem. Szívesen találkozunk így újra.

Szóval valahogy így tudtam magam újraépíteni, persze ez azért nem pikkpakk volt, hanem kb 2 év munkája és még mindig tart. Bár sok munka volt és kitartás is kellett (főleg a szorongásos depresszióm mellett), mégis nagyon érdekes út. De hálás vagyok a pszichológusnőnek, hogy elindított ezen az úton. Kb fél évig jártam hozzá, és felkészített arra is, hogy egyedül hogyan tudom folytatni a puzzle-t :) Sok sikert neked!! :)