A szociopstizmus, remete életmód, magányosság kedvelése is betegség? Ha igen, erre mi a gyógymód?

37 éves ffi vagyok. Soha nem voltam egy szószátyár az iskolákban sem, de annál értelmesebb a magam módján. Soha nem csavsrogtan, barátom, haverom is kevés van, de egyáltalán nem hiányzik. Nem hiányoznak az emberi kapcsolatok. Sőt, a társkapcsolat sem. Volt egy 5 éves kapcsolatom eddig ami hosszú távú volt, de nem mindig éreztem jól magam benne mert egy kapcsolatot ápolni kell és segíteni támogatni a nőt mentálisan is.

Egyszerűen nem tudom magam elképzelni, hogy állandóan mellettem legyen valaki. Nem is vágyom rá. Élvezek egyedül lenni.. Csak gondolkozni, olvasni sportot nézni, sportfogadást játszani, bármikor wc-n lazulni stb..

Semmi káros szenvedélyem nincs, nem iszok nem dohányzom stb.. És egyáltalán nem vagyok ronda pali szerintem. De pár év múlva 40 leszek, és lehet, hogy a jövőben idős koromban megbánnám, hogy egyedül egy szoc. otthonban vagy a házamban magányosan halok meg család nélkül. Beteg vagyok ugye?