Azt érzem eltévedtem ebben a világban. Feladjam, vagy van még vissza út?

Volt drogosokról szóló film:

Felépülünk

https://www.youtube.com/watch?v=S1F7_xeFRf4

Szia, először is nagyon sajnàllak, biztosan nehéz lehet a helyzeted. Biztosan az okod is meg volt, hogy miért kezdtél el szereket hasznàlni, és hogy miért nem hagytad abba.

Én ugyan nem drogoztam soha, még csak nem is cigiztem, de volt olyan helyzet, amitől nem tudtam szabadulni, mindig belementem. Aztàn egyszer megkérdeztem magamtól, hogy miért csinàlom ezt? Hiszen csak tönkreteszem vele magam. Nagyon nehéz volt, de az, hogy felismertem, hogy ez az egész nem vezet sehova, megadta a kezdőlökést.

Nagyon sok tragédia is volt az életemben, szàmtalanszor volt, hogy napközben tettem a dolgom, senki nem is sejtett semmit, aztàn hazaérve az üres lakàsba csak ültem az àgy szélén, és néztem ki a fejemből, màr nem voltak érzéseim, sírni sem tudtam többet, és akkor ràjöttem, hogy nagy bajban vagyok, és igen, azt is megtapasztaltam, hogy az igazàn nagy kakàban teljesen egyedül voltam, és csak magamra szàmíthattam, senki màsra.

Sokszor mondogattam magamnak szépeket, de màr nem tudtam elhitetni magammal, hogy holnaptól màs lesz. Voltam pszichológusnàl is, ugyanazokat elmondta, amiket màr eddig is összeraktam, beszélgettem emberekkel, baràtokkal, csalàdtaggal, senki nem tudott segíteni. Mindenki elmondta, amit tudott, de amíg én magam nem léptem, addig semmi nem történt.

Ahhoz viszont, hogy megvàltozzanak a dolgok, drasztikus lépés kellett. Többszàz kmre költöztem egy tàskàval, semmim se volt. Mindent meg kellett szerveznem, és mindent nekem kellett intéznem, de ez kellett. Ma màr van munkahelyem, hol lakni és pàrom, elvégeztem egy egyetemet.

Én azt gondolom, hogy maradhattam volna ott is, ahol tönkrementem, de màr biztos, hogy nem élnék. Nem tudom, mi lett volna, ha meghalok, egyszer biztosan eljön az idő. Maradhattam volna gyenge is, és hibàztathattam volna magam, meg màsokat is, hogy mi lett belőlem. De nem tettem. Adtam magamnak egy esélyt, és nagyon jól tettem.

Nem megy minden egyről a kettőre, de ha megteszed, és nem hagyod, hogy a körülmények àldozata legyél, és egy szer rabja egész életedre, akkor sikerülni fog.

Az életben mindig vannak mélységek és magassàgok, ettől szép, én megtanultam értékelni a könnyeimet is, a fàjdalmamat is, ugyanúgy, ahogy a boldogsàgot, hiszen így érzem, hogy élek.

Először kis célokat tűzz ki magad elé, ismerd meg magad, àllj a tükör elé, és nézd végig magad az utolsó szőrszàlig, és kérdezd meg, ki ez az ember? Szeretnéd megismerni?