Ez jele lehet a pszichopátiának?

Az elején nem igazán tudtam besaccolni, hogy mit érzek pontosan az illető mellett, de később rájöttem, hogy félelmet.

A hangulat többnyire rideg, ha megpróbálom kellemesebbé tenni, pl. nevetéssel lazítani a helyzeten/beszélgetésen, akkor összeszorul a torkom, mivel semmilyen válaszreakció nem jön. Csak csendben hallgat, mint aki elegánsan megvárja, ameddig én szépen befejezzem a "jópofiskodást". Gyakran kegyetlenül szigorú, nem érdeklik a kifogások ... egyáltalán, ráadásul mindent racionálisan közelít meg.

Gyakorlatilag szorongok mellette, amit hallani is a hangomon, de őt ez nem érdekli. Ilyenkor azt tapasztalom az átlagemberek mellett, hogy megkérdezik, mi a baj vagy megpróbálnak kedvesebbek lenni. Ő egyáltalán kedves és nem is érdekli. Bár időnként előfordul, hogy valamiért bocsánatot kérek, és akkor többnyire rávágja, hogy "semmi gond", de olyan megjátszott, betanult és üres.

Nagyon durva érzés, amikor mosolyogsz valakire és egy üres tekintet néz vissza.

Tudom, hogy a pszichopatákról az a tévhit él a köztudatban, hogy baltás sorozatgyilkosok, pedig ez nem így van. Én pont azt olvastam, hogy az intelligens, funkcionáló pszichopaták tökéletesen beilleszkednek a társadalomba, nincs szándékukban senkit sem bántani, ugyanolyan átlagembereknek tűnnek, akár még a szomszédaink is lehetnek, csak annyi a különbség, hogy semmit sem éreznek.

Persze az is lehet, hogy bebeszélem, de már túl régóta tart ez, és csak ma jöttem rá, hogy félek mellette.