Ez vajon személyiségzavar vagy teljesen normális?
Nagyon komoly személy, mindig felkészült, nem érdeklik a drámák, poker face arccal nézi végig a másik érzelmi vergődését. Szerinte minden emberi érzelmi megnyilvánulás felesleges cirkusz és hisztéria. Meggyőződése, hogy az ember saját magának alakítja a sorsát, ezért aki épp nem a háborúból menekül, az csak rinyál. Mindent eltűr, vészhelyzetben azonnal és pontosan reagál, nem érinti meg úgy a stressz, mint egy átlagos embert. Sose láttam még félni, gyerekként a sötét utcában nem mertem egyedül végigmenni, ő néha kiment sétálni hajnali 3kor a koromsötétben, ha nem tudott aludni. Annyi volt a válasza, hogy a mozgástól elfáradt és sikerült elaludnia. A horrorfilmeket szintén poker face-el nézi végig, amikor mi megijedünk, akkor ő nyugiban eszi a popcornt, mintha semmi sem történt volna. Mindentől függetlenül nagyon lojális és megbízható ember, ő az első akihez tanácsért fordulok, mert mindig reálisan látja a problémámat, nem színészkedik és dicsér feleslegesen, hanem őszinte.
A lényeg, hogy szerintem nagyon eltér az átlagtól, senkivel sem találkoztam még, aki így viselkedne, mint ő. Van ötletek, hogy ez vajon valamilyen személyiségzavar vagy szimplán létezik ilyen?
A leírtak alapján jómagam is hasonló személyiségű vagyok. Én is sok emberről úgy gondolom, hogy fölöslegesen panaszkodik. A horrorfilmektől azért nem félek, mert simán csak tudom, hogy film és kész. Megvolt/megvan a magam szar helyzete, emiatt hagy hidegen ha valaki előttem próbálja megmagyarázni miért egy rakás szerencsétlenség. És időnként elég megnyugtató az, ha a sötétben, a síri csendben csak úgy ellehetek, olyankor kicsit más a világ, én így fogom fel szimplán.
Nem tekintem magam személyiségzavarosnak. Ritka számba megyek az tény, nincs senki ismerősöm, aki hozzám hasonló lenne, de ez nem amiatt van, mert valami nincs bennem oké, egyszerűen van egy adott személyiségem, ami így tükröződik a mindennapokban.
A "szakember" sem tud elméket olvasni. Ők is csak következtetni tudnak jelekből. Ők sem tudnak valakivel egész nap ott lenni és végignézni egy napját. Lehet, hogy egy "szakemberrel" teljesen másképpen viselkedik valaki.
Ennyiből még valóban nem lehet megállapítani semmit, ugyanakkor kíváncsi lennék az életének többi részletére is, egy 1 órás beszélgetésből is sok derülne már ki.
Teljesen közömbös, soha nem sírt szakítás után, nem is annyira érdekelte a párkeresés, szerinte az patetikus, szánalmas. Ha egy másik ember rosszul van, akkor szerinte nyafog. Amúgy jó hallgatótárs, csak nem mutat érzelmeket, támogatni viszont támogat, ha szükséges.
Sokat dolgozik, és tényleg nem fél semmitől, legalábbis én még nem láttam félni, az embereknek mindig odamondja a magáét, ha idegesítik vagy bántják a gyengébbet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!