Magánynak mi az oka, ha mégis próbálok ellene tenni?

Új hobbi, ismerkedek új emberekkel, régiekkel is igyekszem tartani a kapcsolatot, van párkapcsolatom is. Ugyanakkor mindenhol azt érzem, hogy én teszek bele többet, és ha én nem teszek erőfeszítést, ezek a dolgok elhalnának. Talikat is elég nehéz szervezni a barátnőkkel, de ha egyszer eljutunk a taliig, az már nagyon jó szokott lenni és feltölt. Parkapcsolatomban is én vagyok a ragaszkodóbb típus, ha rajtam múlna, én minden második nap találkoznék a barátommal. Nem tudom, ez sok-e másnál is vagy nem. Munkahelyet most fogok váltani, mert van egy lány, akivel nem vagyok jóban és kb ellenem fordított mindenkit, akivel korábban jóban voltam. Lehet ez a munkahelyi dolog vetül ki az életem többi területére.

Kezdek belefáradni abba, hogy én tartom életben a kapcsolataim, én kezdeményezek és fordítva elég minimális a belefektetett energia. Van hobbim (heti 2x járok oda), dolgozom 40 órában, mellette írom a szakdolgozatom is, tehát le vagyok foglalva, ugyanakkor ezek az elfoglaltságok nem helyettesítik az emberi törődést, figyelmet.

Nagyon magányos vagyok és szorongok is sajnos emiatt. Sokszor érzem azt, nem tudok kire támaszkodni. Pszichológushoz jártam régebben, többhöz is, de egyik sem segített, tűzoltásnak jó volt, de hosszú távon nem oldott meg semmit.

Évek óta küzdök a fenti problémámmal, hol jobb, jól rosszabb a helyzet.