Ha egy huszonéves még életében nem dolgozott semmit, az lehet az oka a magánynak?

Ha még iskolába jársz, vagy tanfolyamra - esetleg átképzésen gondolkozol és jelentkezel a területileg illetékes munkaügyi központba, akkor nem vagy teljesen "elveszve"

Szüleid mit szólnak? Gondolom egészségesek és fiatalok. (Megkockáztatom a kijelentést: nem voltál állami gondozott.)

Milyen nemű vagy és a húszas éveidben hol tartasz? Eleje/közepe/vége?

Nem kizárólagos oka, de mélyítheti a problémát, illetve hajlamosíthat (de nem törvényszerűen) arra hogy rossz társaságba keveredj.

Képzeld el a szitut: belecsöppensz egy társaságba, beszédbe elegyedsz valakivel, és felteszi a leg alapvetőbb kérdést:

- Hány éves vagy?

- 25

- Mivel foglalkozol?

- Semmivel.

- ühüm...

- és mivel foglalkoztál?

- Semmivel.

Ez kb. mindkettőtöknek kínos helyzet. Te kerülni akarod ezt a kérdést, ezért nem is nagyon mész bele ilyen helyzetbe, így eleve kizárod magad, és a másiknak is, mert nem tudja, hogy erre mi a fenét lehet reagálni.

Hozzáteszem, normális körökben a tanulás "munkának" számít, tehát ha 25 évesen tisztességgel tanulsz, akkor nem néznek lúzernek, ha kérdezik, hogy mivel foglalkozol, és azt mondod, hogy egy egyetemen tanulsz, és mellette az angol után franciául és németül is tanulsz.

Persze az is igaz, hogy aki nem dolgozik, és nem támogatnak, annak szűkösek lehetnek az anyagi keretei, így nehezen tud társasági életbe tartósan lenni. Vannak ingyenes programok, olykor, de mindig erre utazni... és egy olyan társat kifogni, aki ebben partner lenne, értsd egy barátnő, akinek egyáltalán nem elvárása, hogy olykor elmenjetek egy moziba, vagy étterembe, cukrászdába, a szomszéd erdőbe kirándulni...

Még ha nem is várná el, hogy fizessed az ő költségeit, de legalább a sajátjaidat tudd fedezni.

Szóval a hatalmas pénzügyi korlát igenis el tud szigetelni. És egyáltalán nem gondolok itt most arra, hogy addig, amíg nincs autód, nem is vagy ember, mert nekem sincs, és Budapesten szerintem valójában kevés embernek indokolt valójában, de ez másik fejezet.

További ok, hogy a szocializációs képesség szempontjából is fontos. Ha csak ülsz otthon a négy fal között, akkor nagy fejlődésre nem számíthatsz, inkább leépülésre. és egyre nehezebb lesz beilleszkedni egy közösségbe.

5 év múlva milyen jövőképed van? És milyen a 10 éves jövőképed? Tetszik?

Milyen 5-10 éves jövőképet szeretnél?

Mit kell tenned ahhoz, hogy azt elérd?