Senkit nem érdekelne. Miért folytassam?

Már képtelen vagyok bármit is csinálni. Csak egész nap ülök a besötétített szobámban, csak várom hogy véget tudjak vetni ennek. Az életem közben romokban a semmittevés miatt és ebből nincs kiút, mindent elrontottam. Nem bírok tovább (így) élni. Nem szeretném folytatni. Nincs aki segíthetne, egyedül maradtam, nincs senkim. Nincs munkám, nincs pénzem, nincs végzettségem, nincs támogató családom, nincsenek barátaim, nincs semmim. A semmiből már nem tudok kihozni valamit, főleg ilyen állapotban nem. Eddig a félretett pénzemből éltem (vegetáltam) így, már az is elfogyott. Én rontottam el, tudom. De nem értem hogyan kerültem ide, egyszercsak azon kaptam magam hogy nincs már semmim és már nem is szeretném hogy legyen. Csak véget akarok vetni ennek. Egy átlagos ember életét éltem, mi történt? Nem tudom. Nem történt semmi rossz, csak minden összeomlott, szép lassan. Komolyan, nem tudom az okát, nem értem, össze vagyok zavarodva teljesen. Az egész eddigi életemről nagyon halvány emlékeim vannak. Nem tudom hogy ki vagyok már és mintha halott lennék, de nem vágyom másra minthogy tényleg az legyek. Már

emberi kapcsolataim sincsenek, de egyedül ebből kijönni lehetetlen. A legjobb ebben hogy senkinek sem fogok hiányozni. Amióta mindenkivel megszüntettem a kapcsolatot, mintha tényleg megszűntem volna létezni, senkit nem érdekelek, elfelejtettek. Se egy telefonszám, se közösségi média, nem létezek. Ismerőst utoljára fél éve láttam, nem vette senki észre hogy valami nincs rendben.