Nekem vagy másoknak van igaza azt illetően, amire képes vagyok?

Majd hogyha késznek érzed magad, akkor majd biztosan te is belátod. Kérdezd meg tőlük, hogy miért gondolnak tehetségesnek. Fejtsék ki neked amennyire lehet. Hogyha az se győz meg, akkor úgyse számít, hogy ki mit gondol rólad, mert önmagad mércéje akkor a lényeg. Talán van valami, ami nem hagyja ezt gondolni önmagadról, mert még nem érted el, vagy csak szimplán kéreted magad. Viszont hogy ha kéreted magad, akkor ne csodálkozoz, hogyha később nem kapsz lehetőset. Higyj a környezetednek, hogyha azt mondják rólad amit.. Válalld el, amit kapsz és nem gondolom, hogy hazudtak rólad; vagy ha attól félsz, hogy igen és ezért felkészületlenül kiröhögteted magad emberek előtt akkor mivan? Legalább kiderül, hogy a környezeted full kamu és akkor elgondolkozhatsz azon, hogy otthagyod a fenébe, de hogyha bejön, akkor munka közben tudsz gyakorolni is. Gyakorlásért pénzt kapni nem lehet rossz és majd csak eléred, amit valójában te is akarsz.

Amíg pénzt kapsz fellépésekért, ahol tapsolnak neked és gratulálnak, addig van akinek tetszik a munkád. Hogy ez 2 embert vagy 20 ezret jelent-e, az nem számít! Töltsön el ez örömmel, menj és játssz nekik! :) Ha te nem is érzed elég jónak, ne foszd meg őket az élménytől, magad a keresettől amit hangszerre és tanulásra költhetsz. Fejlődni sok gyakorlással lehet, vedd ezeket a koncerteket is annak!

Kettes. Én is örülnék ilyen lehetőségnek úgyhogy kedves kérdező kérdem én még egyszer. Mégis mitől félsz?

Ezt laikusok nm fogják megoldani neked, mert a közhiedelem szerint az önbizalom teljesítményfüggő, miközben nem az. A valóság elég igazságtalan, mert az önbizalom egyetlen életkorban tud kialakulni, pont amikor még semmi ráhatásunk nincs, nem is tudjuk, hogy nekünk olyan kéne: csecsemő- és kisgyerekkorban, a környezetünk viselkedése által. Később már csak professzionális önismereti munkával hozható létre, pl. pszichoterápián. Fölösleges köröket ne fuss, ez nem oldható meg gondolkodással, filozofálgatással, logikusnak hangzó tanácsokkal.

Sokan élnek így egy szép, termékeny életet. Megtanultak alkalmazkodni a saját aggályaikhoz, és igazából szupererővé válik a belső, kíméletlen éleslátás, főleg ha begyakorlod, hogy félig komolytalanul állj hozzá, nem az érzelmi töltetére helyezve a hangsúlyt, hanem a tényleg kicsit már vicces, kezelhetetlen felemásságát használod arra, hogy egyet hátra tudj lépni, és csak lásd, ami van: sok ember kap nagyon gyönyörű pillanatokat, MERT mindezidáig tökélyre csiszoltad magad a legtöbb, korábban bizonytalan területen. Az, hogy ez így is folytatódik, ha már ennyire beválni látszik, nem is lehet kérdés. Küzdelmes? Lesznek rossz napok? Van, ami nem akar sikerülni? Persze, így néz ki egy valamit érő élet.