Mit lehet kezdeni azzal az állandó érzéssel, hogy butább vagyok másoknál?

Én sosem voltam jó tanuló, a biológiát szerettem, de a kémiát kifejezetten gyűlöltem. Buktam is majdnem. Mégis sikerült bejutnom az orvosira (Károly Egyetem).

Az már más dolog, hogy kib*sztak, de nem a rossz eredmény miatt. Szóval nem csak a legjobb tanuló juthat be.

Milyenek a jegyeid? Gimis vagy? Ha 4/5 mindegyik, akkor az átlagnál okosabb vagy.

Nézz meg pár Mónika show-t, vagy Való Világot és egyből Einsteinnek fogod érezni magad :)

Egyébként egy pszichológus sokat segíthet az ilyen szorongások leküzdésében.

Annyit mondhatok még láttatlanban, hogy a buta emberek nem szoktak ilyeneken parázni; ez általában az inteligensebb személyekre jellemző.

"Mit lehet kezdeni azzal az állandó érzéssel, hogy butább vagyok másoknál"

Nem vagy butább,a magyarok 90%-ánál. Mostanában derült ki.

Szia!

Én végzős vagyok orvosin, szerintem hasznos támpontokat írtak az előttem válaszolók. Én tényleg úgy éreztem konstans az egyetem alatt, hogy butább vagyok a többieknél, és a tény az volt, hogy voltak/vannak is jobbak nálam. Alapból maximum körüli pontokkal jutottak be, aztán meg a legnehezebb tárgyak előtt közösen sírtunk, hogy nem tudunk semmit, majd kijöttek egy ötössel, engem meg épphogy átrugdostak. Az a benyomásom alakult ki, hogy az első évek, legalábbis nálunk, nagyon nem tükrözik a valós energiabefektetést. Mert azt kell mondjam, tényleg sokkal inkább szorgalom kell, nem pedig átlagosnál magasabb IQ. Nyilván az is jól jöhet, de nem az a lényeg. Szóval a későbbi években meg tök váratlanul ért, hogy többször is megdicsértek vizsgán, hogy értem az összefüggéseket. És tudom, hogy ez azért van, mert az elején megalapoztam azzal, hogy lelkiismeretesen felkészültem. Csak akkor még nem ezt "értékelték", hanem minden "fűszálba" belekötöttek. Azért a legfontosabb, hogy lelkileg legyél jól, meg legyen támaszod, építsd az önismereted. Vannak egyébként tök jó lehetőségek erre az egyetemen, amiről én sajnos lemaradtam, pl. pályaszocializációs műhelyek, amiken lehet beszélgetni minden féléről, ilyenekről is. Vagy orvostanhallgatók egyesülete, amin megtanítanak kiselőadásokat tartani eü. témában, mehetsz középsulikba is ismeretterjeszteni. Van pszichológiai tanácsadás is. Nem kell ahhoz megvárni, hogy valaki borzasztó szarul legyen (én ezt tettem), inkább megelőzni kellene, hogy ne attól tedd függővé a személyes értékedet, hogy 1-1 vizsgán hogy osztályoznak. Ehhez az is hozzásegíthet, ha elkezdesz közben önkénteskedni, amikor épp belefér, esetleg ha jól megy egy tárgy, felkészíteni másokat, vagy érettségizőket. Stb. Sok jó lehetőség van, amiről senki nem beszél, ezért gondoltam leírok néhányat :) Nagyon sokat alakul mindenkinek a gondolkodása az egyetemi 3-6 év alatt, felnövünk és más dolgok lesznek a fontosak. Ha tényleg úgy érzed szeretnéd ezt a pályát és nem csak belekényszerítenek, akkor emiatt az érzés miatt ne add fel, csak dolgozz rajta, hogy meg tudj jobban küzdeni az ilyen kihívásokkal. Nagyon fontos, hogy hogy vagy, úgy tudsz jó segítő lenni, ha magaddal is empatikus tudsz lenni! :)

Ha azt érzed, hogy butább vagy, az valószínűleg nem úgy van. Mert egy hülye sosem hiszi magáról hogy hülye. Azt hiszi mindenkinél okosabb, és a laikusként is kevés tudásával már szakértőnek tekinti magát a témában. Tehát valamennyi ész ahhoz is kell, hogy felismerd hogy hiányos a tudásod. Lehet, hogy a lexikális tudásod helyenként még hiányos, de ez pótolható. Ha érdekel a téma, olvass sokat, járj utána a dolgoknak, stb. De nem hiszem hogy buta lennél, hiszen akkor ezt a kérdést fel sem tetted volna. :)

Nyugi

Kedves Kérdező!

Én kiskorom óta orvos akartam lenni, amikor azt sem tudtam mit jelent az a szó, hogy presztizs. Az első gimis kémia és biosz órától tudatosan készültem, 5-ös voltam biosz és kémia fakultáción is, mert sokat tanultam, de mikor be kellett adni a felvételit megtorpantam ugyanilyen félelmek miatt, mint a tiéd. Azt gondoltam, nem vagyok elég jó, és nagy hibát követtem el. És a tanév végén kiderült az érettségi lezártával, hogy júniusban 425 pontom lett biosz emelttel, a kémiát nem csináltam meg az akkori megtorpanásom miatt. A többi eredményemmel 60%-os kémia emelt kellett volna minimum h bejussak a tervezett városba az orvosira. Mindennél jobban bántam hogy meg sem próbáltam, mert ez volt a legbelső álmom, ami a hivatást illeti. Azt mondják, amit meg sem próbálsz, az jobban bánt később. Voltak olyanok, akik képesek voltak háromszor is próbálkozni, és bejutottak (nagyon becsülöm őket, fejlettebb volt az önismeretük, mint akkor nekem, a kudarcélmény, a szégyenérzet és a környezetük véleménye ellenére képesek voltak küzdeni, akik lehet már a másodiknál ki is mondták nekik, hogy lehet nem kéne erőltetniük, de ők bátrak voltak- mellesleg az egyik ilyen ismerősöm, aki harmadszorra jutott be, már külföldön orvos) aki megküzd valamiért értékelni is jobban tudja, edzettebb lesz, és sokszor nem azok a boldogok, akik mindent könnyen elértek. Ez nem irigység a részemről a nálam okosabb, vagy zseni emberek felé, okosabb egyrészt mindig van, mindenhol és minden pozícióban, de mindenki értékes, és senki nem értéktelen, mindenki jobb valamiből, mint a másik - különböző készségekben. Aki kevesebbnek gondol, vagy nevez az életben, az az ő gondolkodásáról ad bizonyosságot, és nem biztos hogy neked kellene azokért a kijelentésekért szégyenkezned. A legkitartóbbak érik el a céljukat, és akik nem a környezetükre hallgatnak, akik csak szegmenseket látnak belőlünk, és úgy alkotnak képet rólunk egy-egy helyzet alapján. Ezért kell a belső, és saját képedre hagyatkoznod, mert az a környezetedével ellentétesen nem lehet félreérthető vagy hamis. Ha tudod, hogy képes vagy rá, és mégha több szorgalmat fektetsz is bele, és eléred azt a jó eredményt, amiről azt gondolták rólad, hogy ez soha nem fog menni neked, majd meglátják a cáfolatát is, de ennek a képnek előbb benned kell jelen lennie. Ha visszamehetnék az időben, háromszor is próbálkoznék a felvételivel az orvosira. És elhatároznám kitartok. Azt szokták mondani, hogy amikor holtpontra jut az ember, idézze fel miért kezdte el. És egyébként stresszlevezetésként a sport tökéletes. Egy-egy kijelentés és komment mögött is más háttér, tapasztalat, érzelmi motiváció és kompenzáció lehet, ha te belülről tudod, hogy miért akarsz orvos lenni, és kitartasz, menni fog, de semmiképp ne hagyd ki azt, hogy megpróbáld! Ha felvesznek pláne ott a helyed, ahogy a fentiekben írta, aki végigment ezen az úton. Aki ott hagy valamilyen szakot, nem biztos, hogy a képességei, hanem többek között sokszor a kitartás hiánya miatt hagyja ott. Egyébként orvosi helyett akkor pszichológiára adtam be a jelentkezésem, ahova felvettek, de nem az álmomat éltem. Sokan évekkel később, több és súlyosabb áldozatot is vállalva mint 18 évesen, írják szeretnének újra iskolapadba ülni, csak hogy megvalósíthassák azt a bizonyos "A tervet". Ha azt választod, amit a legbelül a hivatásodnak érzel, azért képes leszel kitartani minden nehézségen keresztül. Ez most kicsit az önbizalomról szólt, vagy annak hiányáról, de az néha többet vehet el tőlünk, mint gondolnánk. Ne hagyd, hogy letörjék, és magad se törd le! Nem prédikációnak szántam, azért az egy okból írtam, hogy ne kövesd el az én hibámat sem Te, sem más! Sok sikert!

És még annyit hozzáfűznék a szorgalom, a tanulás, és a szakértelem megszerzésén felül, hogy a személyiség fejleszthető!

Fejlődik a tapasztalataid hatására is, illetve az iskolapszichológus foglalkozik az egészséges és önmagukat fejleszteni akáró hallgatókkal is, a személyiségedet, tanulási módszereidet fejlesztheted, amit te is kitapasztalhatsz, de időt spórolsz, ha megmutatnak párat, és csak ki kell választanod a számodra legmegfelelőbbet. Pszichológushoz fordulni nem ördögi dolog, a hamis sztereotípiák ellenére nagy előny és segítség, az önmagukat fejleszteni akaróknak. Fejlesztheted a rezilienciát, ami rugalmas ellenállóképesség a nehézségekkel szemben, ebből is látszik, hogy fejleszthető, az embert nem kell skatulyákba taszítani, hogy te ez lehetsz, te az lehetsz. Fejlődünk, változunk! Amúgy is ilyen technikák nélkül is edződik az ember, ez még pluszt jelent, vagy támpontokat, ha meggyengült. Te ne legyél önmagad gátja, ez a lényeg. Sok jó lehetőség van, csak sokszor nem tudunk róluk,hogy kihasználhassuk őket. Az iskolapszichológus ingyenes és vannak könyvek is, amiből szemezgethetsz azok közül, ami a számodra hasznos és fejlesztést jelent. Az, ha valaki bátortalanabb lett, vagy az önbizalma meggyengül, ehhez elég egy rossz helyzet, elég ha egy tanár a gondjai miatt nem elég türelmes, és kitölti rajtad a mérgét, és megcímkéznek, mert nem úgy teljesítesz, pedig kiráznád a kisujjadból, ha kicsit is érdekelne az a tárgy, vagy egyszerűen jobban édekel és könnyebben megy egy másik terület, amire jobb a készséged, de amit épp számon kérnek tőled, abba kicsit jobban bele kellene ásnod magad, de abban is fejlődhetsz. És aki csak egy területedet látta, és valamiért nem maximumon teljesítettél általánosítva azt mondja ki egy gyerekre, hogy buta, hát ott nem a gyerekkel van a baj. Meg az alázásról, mint "illegális pedagógiai eszközről" ne beszéljünk. Persze vannak nagyon jó tanárok is, akiknek sokat köszönönhet az ember, mind motiváció, mind tudás terén. Van egy ilyen idézet, amit sokszor pedagógusoknál láttam megosztva, de aki mögé lát szerintem az a jó pedagógus: "Némely gyerek magasabbra szárnyal, mint a többi, miért is hasonlítanád ösdze őket, mindegyik különleges, mindegyik gyönyörű." Én azt mondom, mindegyiknek a magasban van a helye! És azért nem kell őket összehasonlítani, mert nem is lehet! Némely gyerek nem azért nem szárnyal, mert nem tudna, akiben hisznek és ami még fontosabb, aki hisz magában az gyorsan repül a magasba, de elég ha már te hiszel magadban, és ha ezt nem engeded letörni. Szép, csendben csak csináld az utad, és engedd, hogy az eredményed legyen a cáfolat és a válasz. Benned kell előbb megszületnie annak, ami megvalósul, senki másban. És magadért tedd! Az, hogy méglátják amit elértél, az mellékes ráadás, amitől szabad a lelked. Mert az útközben is megnyugtat az a tudat, hogy ha mindent megteszel érte, az nem lehet máshogy, minthogy megvalósul. Kitartasz, és addig nem próbálkozol, míg azt nem látod, amiért küzdöttél. A negatív minősítésre a válasz az elhatározás és első belső, csendes, de annál erősebb elköteleződésed az álmod felé, és a legszebb benne, hogy ezt sem azért csinálod, mert megakarod mutatni másoknak, hogy képes vagy rá, hanem mert annak az álomnak a megvalósulása boldoggá fog tenni. Az már csak megtörténik, hogy megmutattad, és meglátták az álmod megvalósulását, de magadért tetted, és nem azért, hogy megmutasd, értékes vagy. Mert jegyek és eredmények nélkül, az első lélegzetvételedtől értékes vagy, annak születtél, mindenki. Azt lásd, amivé válni szeretnél, ami belül van, és ne mást. A szén nagy nyomás hatására alakul gyémáttá, a szénben benne van ez a lehetőség, ez a feladata a szénnek, különben nem létezne gyémánt, és ami történik velünk mégha kellemetlennek tűnik is formál minket, és benned van, hogy kivé kell válnod, érzed az indíttatást. És egyébként mindenkinek van fejlesztenivalója, emberek vagyunk. Minden tanárnál van okosabb, magasabb pozícióban lévő, még a szakterületén is, (az meg persze sokat árul el az emberről, hogy hogy bánik azzal, aki még nem tart ott ahol ő, vagy hogy viselkedik azzal, akitől nem függ és nem fűződik hozzá érdeke) visszatérve mindannyiunknál van és lesz okosabb, akármi a hivatása, de ha fejleszted a gondolkodásod, gondolkodsz, nem fogadsz el mindent vakon, tisztában vagy önmagaddal, mindannyiunknak lehet olyan meglátása, amilyen a másiknak nem jut eszébe. Tényleg különlegesek vagyunk, és nem csak a gondolkodás terén. A félelem bénít, a hit biztonságban tart, ezért a gondolatok tudnak szárnyalni. Vannak instagram oldalak is, akiknek pl. a reziliencia a szakterületük, oszthatnak meg olyat, ami mindenkinek jól jön, akarmilyen terület a hivatása, mindenben vannak megpróbáltatások, ahogy az élet más területein is. Ha felhívják valamire a figyelmed, kisebb eséllyel esel bele abba a hibába.

Ezt egy okos embertől hallotam: létezik egy nagy szabadságunk, ami az inger és a válasz között van! Egyszerűnek tűnik, de annál mérvadóbb.

Ez szentimentálisnak tűnhet, vagy lelkizésnek, de rendkívül sok múlik ezeken a dolgokon. Sokan harcolnak, hogy az ilyen jellegű fejlesztő dolgok is a köztudatba kerüljenek, az oktatásba, ott hatalmas jelentősége lenne, legalább annyira fontos, mint a tanítas, sőt ez a része kell, hogy legyen. De talán fontosabb ennél és több, mint elég, ha megőrizzük önmagunk, a képet magunkról, amiké válni akarunk és a hitünk. A többi ráadás.