Ezzel mit lehet kezdeni?

Az a helyzet, hogy nagyon régóta újra megfordult a fejemben az öngyilkosság gondolata. Igazából a hozzám közel állok napját rontom el hogy olyan vagyok amilyen. Barátaim sosem voltak. Valahogy senkinek sem voltam szimpatikus. Valószínűleg ez a negatív kisugárzásnak köszönhető. Igazából suliban piszkáltak egy ideig, amíg rá nem jöttek, hogy teszek arra mi van velem meg körülöttem. Én mindig is kivontam magam a társasági dolgok alól. Mikor valami közös feladat volt és én inkább megmondtam a tanárnak, hogy inkább adjon szar jegyet csak ne keljen velük csinálnom semmit se.

Soha nem vezettem le sehogy a feszültséget és az évek alatt csak gyűlt és gyűlt, hogy eljutottam odáig , hogy nem tudok kommunikálni senkivel. Ha kérdeznek valamit a lehető legtömörebben válaszolok. Az elmúlt időszakban vagyok talán a legmélyebben. Állandóan szorongok és arra gondolok, hogy mindenkinek csak púp vagyok a hátán. Könnyebb lenne nélkülem.

Voltam szerelmes még nagyon régen. Nagyon nehéz volt akkoriban beismernem magamnak hogy érzek iránta valamit. Tudat alatt mindig kerestem a társaságat. Mikor beszélgettem vele egy kicsit kellemetlenül éreztem magam. Nem tudom, hogy miért de valahogy ő is megkedvelt engem. Amikor nyítni akart felém ösztönösen kihátráltam. Utána újra minden rosszabb lett de valamiért mégse döntenék másképp. Azóta volt, hogy próbáltam szeretni de sosem ment újra. Egy idő után teljesen letettem róla.

Sosem küzdöttem semmiért mert ha elbuknék az jobban fájna mint amennyire a siker boldogítana. Egész életemben csak sodródtam az árral. Sokszor csalódtam az életemben főleg önmagamban. Próbálok értelmet keresni az életemnek de nem igazán találok semmit sem.