Mostanában egyre több cikket látok arról hogy gyerekek veszik el a saját életüket az iskolai bántalmazás miatt és ez előhozza a traumákat, mit csináljak?
Az első kissé sarkítottan fogalmazott, de igaza van.
Nekem is volt benne részem, de eszembe sem jutott, hogy emiatt magamnak ártsak. Érdekes módon, hallottam néhány dolgot azokról, akik annak idején szemétkedtek velem, és közülük jó néhányat megszívatott az Élet. Úgyhogy én hiszek a Karmában.
Ártott, amit annak idején át kellett élnem? Mindenképp.
DE a személyiségem is formálta.
Rosszat tett? Naná, nem is kérdéses. De vagy magad próbálod feldolgozni - ahogy tudod (kibeszélés, napló írás, lejegyzés/elégetés/elengedés stb), vagy szakember segítségét kéred.
Nem az önbántalmazás a megoldás, hanem inkább felhívni a figyelmet a problémára, illetve magad segíteni az ilyet átélt gyerekeknek, HA tudsz.
Ugyan mar… a karma témát hagyjuk… akkor mar nagyon sok nagyon gazdag dőzsölő embernek kellene megfagyni az utcán meg nagyon sok jó embernek nem ott kellene lenniük ahol vannak.
Eleve a bántalmazóim pont hogy pénzes családból származtak és többek azért is beszoltak hogy en nem vagyok annyira pénzes. Pedig nem szegény voltam, hanem középosztály és mégis meg ezért is szivattak.
Az en zaklatoimmal nem történt semmi, nem szegényedett el a családjuk sem, szóval a “karma” bekaphatja.
Nekem is formálta a szemelyisegem, szorongó vagyok es szociális fóbiás es soha nem fogom tudni elfogadni hogy többen is összefogtak ellenem es bántottak. Sokszor meg mindig annak a tehetetlen kislánynak érzem magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!