Ennyire súlyos vagyok vagy mi ez?

Eljutottam a depressziónak egy igencsak érdekes fázisába ami ennyiből áll (szószerint kell értelmezni és nem túlzok): Nem számít semmi az életben, semminek nincs értelme és semmi nem érdekel. Mintha egyáltalán nem lenne fontos a jövőm, nem is teszek semmit érte hogy jó legyen mert semminek nincs értelme és már az emberiség létezését sem értem, annak sincs értelme, semminek nincs értelme.

Most mondjátok hogy "nincs semminek értelme, te kell hogy értelmet adj az életednek", próbáltam. Egyszerűen képtelen vagyok mert semmiben nem lélek örömöt, képtelen vagyok a boldogságra mert hiába mondjátok hogy tegyek azért hogy értelme legyen az életemnek, ha amúgy semminek nincs értelme. Ezt nem tudom másképp leírni. Lényegében annyi hogy képzeld azt hogy úgy érzed semminek nincs értelme, de tényleg semminek és semmi nem számít az életben. Nem tudom ezt az érzést csak úgy eltűntetni, hiába próbálkozom felfogni hogy sokminden számít és az életemnek lehetne értelme, mert nekem úgy tűnik hogy nem. Olyan mintha minden nap ugyanolyan lenne (hiába van hogy más, mégis ugyanolyannak tűnik) és nem érdekel semmi. Most gondolj bele, milyen hogy ne érdekeljen semmi, abszolút semmi. Nem szeretném hogy más is érezzen hasonlóan, csak leírtam ha valaki meg szeretné érteni, ezt érzem.

Üresség, értelmetlenség, unalom, fáradtság, kilátástalanság, halálvágy. Már úgy kelek fel reggelente hogy "na még egyszer ezt végigcsinálom" 0 életkedv és nagyon nehéz, fáradt vagyok ebbe az egészbe. Egyetlen dolog van amit várok az életben: hogy meghaljak végre. Csak azt nem tudom hogy fogom így végigcsinálni, mert sokáig nem szeretnék még élni, de félek megtenni, viszont már nagyon fáradt vagyok (ezalatt olyan szintű lelki fáradságot érzek hogy el sem tudja képzelni aki nem élt még át ilyet.. + fizikailag is nagyon fáradt vagyok emiatt, állandóan.) Örökre szeretnék megpihenni.