Ettől a könyvtől majd azonnal a csúcsra kerülök,oda lesz a depresszióm is?

Az jó, ha legalább időlegesen segít. Ezen kell vele tovább dolgozni, hogy megvizsgáljátok, mik az időlegesség okai és egyéb tulajdonságai, mi okozza, hogy elmúlik, hogyan lehet ezek ellen küzdeni.

Valószínűleg hosszú évek, inkább évtizedek alatt alakult ki a helyzet, amiben most vagy, a leküzdése, ellensúlyozása sem egy rövid folyamat. Sokat kell vele dolgozni.

Ezért nem kéne feladnod a terápiát, mert lehet, hogy lassabban haladsz, mint szeretnél, de haladsz vele és az idő neked dolgozik, ha kezdesz vele valamit. Viszont, ha élvezed a terápiát mert lassú és mást sem csinálsz helyette, akkor lassan sem haladsz a célok felé.

Ha akarod az eredményt, akkor dolgozni kell rajta. Folyamatosan és minél többet. Nehéz, de nincs más lehetőséged, ha eredményt akarsz.

A félelem érthető. Mindenki fél valamennyire a szokatlan, új, ismeretlen dolgoktól. A változás mindig ijesztő, mert nem tudod, mit hoz. Viszont felül kell kerekedni a félelmeken, különben megbénítanak. Kockázat nélkül nincs siker. A kockázatokat persze mérlegelni kell. Amibe belehalhatsz, azzal jóval óvatosabban érdemes kísérletezni.

Szerencsére a legtöbb dolgot mások már kipróbálták és megosztották a tapasztalataikat, így elég sok mindennek ismerhetők a kockázatai. Biciklin, motoron sisak, kocsiban, repülőn biztonsági öv, hogy az étterem melyik levesét választod, abban meg nincs nagy kockázat. Legfeljebb megtudod, hogy nem ízlik és legközelebb másikat kérsz, nem azt.

A félelmeink és a szenvedésünk zömét saját magunknak teremtjük (vagy mások beszélik be nekünk). A kudarcok, szégyen és cikis helyzetek zöme egyáltalán nem létezik, csak a fejünkben.

Igen, mások példájától sokan félnek. De ez is csak a tanult tehetetlenségünk kifogás keresése. Biztos nekik azért sikerült, mert ők jobbak, nekem bezzeg nem sikerülne, mert én nem vagyok olyan szép, okos, ügyes, akármilyen. De ők is ugyanezt gondolják veled kapcsolatban, hogy te vagy náluk ügyesebb, okosabb, akihez ők nem érhetnek fel.

Az igazság ezzel szemben az, hogy ha másnak sikerült, akkor neked miért ne sikerülhetne? Más is csak megpróbálta, megtanulta, addig próbálkozott, amíg nem sikerült és a kitartó próbálkozás során egyszer csak sikerült neki.

Ha te meg sem próbálod, akkor biztosan nem sikerül. Ha megpróbálod, akkor elsőre nem fog sikerülni, meg lehet, hogy sokadikra sem. De ha minden próbálkozásból tanulsz valami újat arról, hogy miért nem sikerült és ezzel mindig egy picit közelebb kerülsz hozzá, hogy rájöjj hogyan sikerülhet, akkor egy nap összejöhet. Ha mégsem jön össze, még akkor is sokkal közelebb kerülsz a célodhoz, mintha meg sem próbáltad volna.

Az ember egy csodálatos szerkezet, a természet csodája. Amikor megszületik, magától szinte semmire sem képes, semmit sem tud, semmiben sem jó. Viszont tele van előre huzalozott lehetőségekkel. Olyan hajlamokkal, amiket ha elkezd használni, akkor képes megtanulni szinte bármit.

Nem tudunk járni, de mivel látjuk, hogy mindenki más tud járni, ezért addig próbálkozunk vele, míg sikerrel nem járunk. Rengeteget küzdünk vele, sokszor elbotlunk, elesünk, de nem adjuk fel, mert fogalmunk sincs róla, hogy fel tudnánk adni. Fogalmunk sincs, hogy mit jelent feladni. Csak azt tudjuk, hogy mindenki más jár és ez tök érdekes, mi is ki akarjuk próbálni.

Nem tudunk magunktól beszélni, de halljuk, hogy mások beszélnek és ez is olyan izgi dolog, elkezdjük utánozni őket. Megtanuljuk a hangképzést, beszédet. Nem tudjuk mit jelent, de nekünk tetszik, ahogy mások csinálják, másoknak tetszik, hogy mi csináljuk úgyhogy egyre többet és jobban csináljuk. Aztán megtanuljuk hozzá a nyelvet és, hogy mi mit jelent. Egyre többször és egyre jobban tudjuk használni a szavakat, hogy ugyanazokra a dolgokra mondjuk őket, mint mások. Egy idő után egyre komplexebb dolgokat is meg tudunk fogalmazni a nyelvünkkel. Sőt, ha elég sok és változatos inger ér minket, akkor ugyan ilyen játszi könnyedséggel tudunk megtanulni akár több különböző nyelven is beszélni, mert igazából nekünk teljesen mindegy, hogy milyen nyelven beszélünk. Mindegyik nyelv csak különböző hangok, kifejezések, változó kódok használata. Ha sikerül a kódot megfejtenünk, akkor megtanuljuk azt is használni. Még csak módszeres tanítás sem feltétlenül szükséges hozzá. Ha idegen környezetbe kerül a gyerek gond nélkül megtanul boldogulni benne. Nem ismeri azt a fogalmat, hogy nem képes rá. Erre a felnőttek tanítják meg.

Sajnos a rengeteg dolog mellett, amiket megtanulunk egy csomó rosszat is elsajátítunk. Például azt, hogy "erre nem vagy képes" vagy "ez lehetetlen" és ha elég sokat mondogatják, egy idő után el fogod hinni. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy igaz.

Mitől lenne? Csak mert valaki azt mondta? Nézd meg az emberiség történelmét! Végtelen számú dologra mondták azt, hogy valami lehetetlen, nem vagyunk rá képesek, nem lehet megcsinálni. Aztán jött valaki, aki erről nem vett tudomást és megcsinálta.

Természetesen nem minden lehetséges. Rengeteg féle korlátja van az embernek. De ezek nem előre megírt határok, hogy ennyire tudsz gyorsan futni, gyorsabban nem vagy képes. Vagy ennyire vagy erős és nagyobb súlyt nem bírsz el. Ezek nem előre meghatározott korlátai az embernek. Különféle élethelyzetekben, edzésmódszerekkel fejlesztjük a képességeinket és amennyire fejlesztjük az adott képességet, annyira vagyunk képesek. Ha elérjük azt a pontot, ahonnan már nem vagyunk képesek többet kihozni magunkból, ott van egy korlátja a teljesítő képességünknek. Ez a határ genetikailag, fizikailag meghatározott. De ha soha nem is próbálod meg elérni a határaidat, sosem edzel, sosem feszegeted a képességeid határait, akkor nemhogy túllépni nem fogod a fizikailag meghatározott korlátaidat, nde még csak megközelíteni sem leszel képes azokat. Mert a korlátaid sokkal messzebb vannak, mint az alap képességeid. Amiket folyamatosan fejleszteni, edzeni kell hozzá, hogy a határaidig eljuthass. Pontosan erről szól a sport. A sportolók folyamatosan edzenek, hogy egyre jobb és jobb teljesítményre legyenek képesek. Edzés nélkül ők se lennének képesek a töredékére sem. Ugyanúgy, ahogy te sem.

Ha nem használjuk az ösztönös alkalmazkodó és fejlődő képességünket és túlságosan eluralkodik felettünk a tanult tehetetlenség, hogy "áhh, én erre nem vagyok képes, inkább meg sem próbálom", akkor sajnos képesek vagyunk lebeszélni magunkat róla, hogy sikerülhet. És ha ezt túlságosan sokáig és jól csináljuk, akár arról is képesek vagyunk lebeszélni magunkat, hogy az utcára sem vagyunk képesek kimenni, vagy szóba állni más emberekkel. Erről szólnak a különféle szociális fóbiák. A fejünkben létező korlátok, amiket annyira erősen bebeszélünk magunknak, hogy akár fizikai tüneteket is képesek vagyunk produkálni, csak hogy megússzuk a szembesülést egy kellemetlen helyzettel.

Aki az akadályokra koncentrál, annak a keretek behatárolják a lehetőségeit. Aki a problémák megoldását keresi, az akadályok helyett lehetőségeket fog találni a megoldásukra.

"rettegek attól is ,hogy az életben majd csak magamra számíthatok"

Na látod! Legalább magadra számíthatsz! Az már valami! Ne hagyd magad cserben! Segíts magadon és aztán keres segítséget, hogy ne csak magadra számíthass!

Nem jó másoknak kiszolgáltatottnak lenni, nem jó másoktól függeni. De ha te mindent megteszel a saját sikeredért és időnként másoktól is segítséget kérsz, akkor jó eséllyel találni fogsz hozzá segítséget. Így amikor egyedül nem győzöd, akkor mások segítsenek tovább lendülni.

Ráadásul ha te a munka nagyját már elvégezted, akkor sokkal kevesebb segítségre van szükséged. Ebben mások sokkal könnyebben meg tudják adni neked. Hiszen nem is olyan nagy dolog, mintha még el se kezdted volna és a munka nagyját kéne mások segítségével megcsinálni.

Ha meg még te is segíteni szoktál másoknak, akkor emiatt pláne valószínűbb, hogy akarnak mások is segíteni neked. Az ember már csak ilyen. Társas lény. Szeretünk társaságban lenni, segíteni egymásnak, viszonozni a szívességeket, stb. Nem mindenki egyforma mértékben, de valamennyire azért a legtöbben. És kellően sokan vagyunk, hogy mindig akadjon valaki, aki tud egy kicsit segíteni, ha épp nagyon kell.

"nem értek semmihez"

Dehogynem! Tudsz tanulni. Szinte bármit! Csak nem mindenhogyan. Fedezd fel, hogyan tudsz leghatékonyabban tanulni. Mi az, ami érdekel, hogyan tudod megtanulni.

A legtöbb ember nem olvasás útján tanul. Másolással, cselekvéssel, vizuálisan, szöveges ismétléssel. Kikérdezéssel. Keresd meg, hogy neked milyen módszer működik.

"sosem voltam csak közepes tanuló"

Na és? A közepes az már majdnem jó! Sőt egészen jó. Sokkal jobb például, mint az elégtelen. Ráadásul az iskola egy elvont rendszer, elvont értékelési rendszerrel.

"annyira nem szerettem tanulni"

Mert az iskolák nem tanítanak meg tanulni és gyakran az érdeklődést sem keltik fel a tudás iránt.

Ne iskolákban gondolkozz. Tudásban gondolkozz! Tanulj olyasmit, ami érdekel! Vagy önmagáért, vagy azért mert segítheti az életedet.

Tanulj meg rántottát sütni, egy új ételt megfőzni bizonyos problémáidat megoldani. Olyasmit, aminek gyakorlati haszna van számodra.

Ha látod értelmét sokkal jobban működnek a dolgok. Ha elmerülsz egy kád vízben, hirtelen sokkal több értelmet nyer Arkhimédesz törvénye, mint ha csak leírják egy fizika könyvbe, hogy "Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya".

És ha ez önmagában nem elég hozzá, hogy rájöjj, mire jó ezt tudni, olvasd el Hieron koronájának történetét. Aztán keress hasonló érdekességeket minél több olyan dologhoz, amik nem érdekelnek. Hidd el, sokkal érdekesebbé válik tőlük a világ!

"szakmáim legtöbbjét utálom"

Viszont azt szeretheted benne, hogy el tud tartani, megélhetést jelent. Azért ez nem kis szó, még ha annyira nem is szereted önmagában. Viszont a szakmádnak is lehetnek olyan területei, vagy társ szakmái, amik már izgalmasabbak. Ismerkedj egy kicsit velük, nézelődj, hátha találsz egy olyan részterületet vagy új irányt, ahonnan nem is utálod annyira, mint amit eddig csináltál.

Na meg érdemes lehet akár más cégeknél is körülnézni, mert sok esetben nem is a szakmával van a gond, hanem azzal, ahogyan azt a szakmát egy adott cégnél, adott közegben dolgozó emberek űzik. Fogalmam sincs, mi a szakmád, így látatlanban írkálok róla mindenfélét. De a saját szakmámban ég és föld tud lenni, hogy ugyanazt a szakmát egyik és másik helyen kik és hogyan művelik. Bármelyik szakmámról is van szó.

Persze nem muszáj a szakmádhoz ragaszkodni. Egy rakás embert ismerek, akik akár 30-40-60 éves korukban váltottak szakmát és kezdtek el teljesen mást csinálni, mint amit addig csináltak. A szakmák folyamatosan változnak, ahogy a technika is. Egy csomó szakma megszűnik, vagy összeolvad más szakmákkal. Egy csomó szakma annyira átalakul, hogy rá se ismerne a mai formájára, aki 30 éve csinálta utoljára. Amiket 10 év múlva fognak csinálni az emberek, azokat a szakmákat ma még lehet, hogy fel se találták. Ugyanúgy, ahogy egy csomó szakma van, amiről nemhogy 10, de még 5 éve se tudta senki, hogy egy nap szakma lesz belőle.

Csak hogy egy példát mondjak, ma már nemhogy bolti pénztárosnak, vagy vasúti kalauznak, de még raktárosnak se nagyon mehetsz el számítógép használati ismeretek nélkül. Mert ma már mindenhol mindent számítógépes rendszerek üzemeltetnek. Ezeket nem kell mindenkinek programozói szinten tudni kezelni, de minél jobban értesz a számítástechnikához, annál esélyesebben küzdesz meg egy váratlan helyzettel vagy hibaüzenettel.

"amit meg szeretnék nem merek belekezdeni"

Na! Hát van itt olyan, amit szeretnél. Ez már jó jel! Mert ha van valami, amit szeretsz mondjuk hobbiként csinálni, az képes lehet annyira feltölteni, hogy jobban el tudd miatta viselni a munkát, amit utálsz. A munkát letudod, mert meg kell élni valamiből, aztán élhetsz a hobbidnak, ami szórakoztat, kikapcsol, kiteljesedsz benne.

Vágj bele, kezdd el csinálni kicsiben, fejleszd, csináld egyre többet, egyre jobban, egyre komolyabban. Aztán ha idővel már munkaként és megélhetésként is működőképes, akkor akár válthatsz is. Elég sokan követik ezt a stratégiát világszerte is, meg a környezetemben is.

"meg papírom sincs róla"

Egy csomó minden van, amihez nem kell papír. Főleg egy bizonyos szintig. Például, ha a saját örömödre csinálod. De akár még komolyabb szinteken is megoldható a papír hiányának áthidalása. Például jogosítvány nélkül nem vezethetsz autót, de egy vezetés oktató autóját vezetheted jogosítvány nélkül is, hogy megszerezd a szükséges tudást, hogy a jogsit le tudd tenni. Hasonló megoldások azért az élet sok más területén alkalmazhatók, hogy szakmai felügyelet mellett akár olyasmit is csinálhass, amit amúgy önállóan nem csinálhatnál.

Persze itt sem tudom, hogy miről van szó, így csak általánosságokban tudok tippelni mindenfélékre. De itt is igaz, hogy ha a megoldást keresed, akkor könnyebben megtalálod, mintha csak a problémára koncentrálsz és feladod, mert úgyis lehetetlen.

Például, ha nagyon akarod azt a valamit, akkor lehet papírt szerezni is hozzá, hogy csinálhasd.

"nem tudom mivel keressek pénzt"

Mivel szükség van rá a megélhetéshez. Általában olyasmivel érdemes próbálkozni, ami vagy már a birtokodban van, vagy könnyen megszerezhető (pl. idő, munkaerő, szakértelem).

Bizonyos mértékig persze akár a feleslegessé vált cuccaid eladása is jelenthet megoldást. Főleg, ha korábban sok kacatot felhalmoztál és most a nagy részére nincs szükséged.

Leírtam egy csomó választ a felvetéseidre, de végül beláttam, hogy igazad van és inkább kitöröltem őket. Nincs értelme győzködnöm téged, úgysem vagy nyitott arra, amit mondanék. Megyek inkább tovább és építem a saját sikereimet ahelyett, hogy téged akarnálak lebeszélni a kudarcaid tovább dédelgetéséről.

Én úgyis csak egy agymosott vagyok, aki el akarja veled hitetni, hogy többre vagy képes, ha teszel érte, fejleszted magad. Pedig te szentül meg vagy győződve róla, hogy a korlátaid leküzdhetetlenek, ezért inkább meg sem akarod próbálni leküzdeni őket.

Lehet, hogy tévedek benne, hogy szabadon dönthetsz dolgokról. Lehet, hogy előre megírták valahol valakik a sorsodat. De vajon milyen pontossággal írták meg? Csak annyit írtak, hogy sikertelen leszel, vagy azt is megírták, hogy ebben és ebben sikertelen vagy, amabban meg sikeres? Vajon azt is megírták, hogy azt X-edik dolgot, amiben sikeres leszel csak Y másik dolog kipróbálása után találhatod meg?

Vajon mennyi beleszólásod van a megírt sorsod alakulásába? Ha meg van írva a sorsod, akkor vajon el tudod szúrni azzal, ha meg sem próbálod? Vagy az is része a sorsodnak, hogy meg sem próbálod és majd egyszer úgyis helyrehozza valahogyan a sors, hogy mégis rátalálj a sikeredre, ha benne van a sorsodban? De ha eleve képtelen vagy javítani a sorsodon, mert úgyis előre meg van írva, akkor rontani sem tudsz rajta? Ez vajon azt is jelenti, hogy ha nem jársz be a munkahelyedre, nem keresel pénzt és nem veszel ételt, akkor úgyse fogsz meghalni, hiszen a sors majd gondoskodik rólad? Vagy hibázni és rontani a helyzeten azért lehet, csak javítani nem? Mesélj, hogy működik pontosan a megírt sorsod? Mert tök jól hangzik, hogy kijelented, hogy így van és nem lehet vitatni, mert nem mellékeled hozzá a szabályrendszert, ami alapján működik. Nem inkább csak felmenteni akarod magad a döntéseid felelőssége alól? Mert ha a sorsra hivatkozol, akkor nincs a válladon a felelősség, hogy neked is szereped van benne. De akkor miért küzdesz a sorsod ellen? Miért keresel megoldásokat, ha egyszer meg van írva a sorsod? Miért nem fogadod el a sorsod és nyugszol bele, hogy minden úgy jó, ahogyan van? Amikor azt mondom, hogy változtass, fejleszd magad, mert ezek segíthetnek leküzdeni a problémáidat, akkor vitába szállsz velem, hogy de meg van írva a sorsod és limitáltak a képességeid. De akkor miért nem fogadod el, törődsz bele és élsz boldogan abban a tudatban, hogy neked ez a sorsod, ez adatott meg, a magad útját járod és így jó neked, hiszen ez a te sorsod?

Tök jó, hogy sikerült magadtól is levezetned, hogy természetesen nem korlátlanok az ember lehetőségei. Vannak fizikai korlátai mindennek. De ezeket a fizikai korlátokat sok esetben extrém módon ki lehet tolni. Ha egyáltalán nem edzel, nem tanulsz, akkor sokkal szűkebbek a korlátaid. Ha edzed a tested, izmaid, elméd, fejleszted a tudásod, akkor a fejlődéssel együtt növekszik, változik a szervezeted, új szinapszisok alakulnak ki az agyban, új izomszövetek fejlődnek, átalakulnak a meglévők, hogy jobban alkalmazkodjanak a terheléshez és ennek az edzésnek, fejlődésnek köszönhetően sokkal többre leszel képes, mint előtte voltál. Ha tovább edzel, fejleszted magad, akkor a képességeid határai akár extrém mértékben kitolhatók. Természetesen nem a végtelenségig. De elképesztő távolságba kitolhatók onnan, ahonnan elindulsz. És sosem fogod megtudni, hogy mik a tényleges határaid, ha nem dolgozol rajta. Ahogy akkor sem, ha nem jól csinálod. Mert menet közben egy csomó hibát el lehet követni. A tanulás, személyiségfejlődés, anatómia, testedzés, tápolálkozás- és egy csomó másik tudomány elég alaposan dokumentálja évszázadok, évezredek óta, hogyan működik az emberi szervezet, psziché. Azt is, hogy évszázadok, évezredek alatt hogyan változtak meg az emberek képességei, vagy azok határai. Persze lehet, hogy te ezeket a tudományokat már mind elsajátítottad, mindent tudsz, sőt akár az ismeretük nélkül is minden valaha született tudományos eredményt meg tudsz kérdőjelezni. Bár a saját állításod alapján annyira nem vagy okos, szóval nem tudom, pont ebben a dologban miért vagy annyira magabiztos, miközben minden másban pont azt mondod, hogy mennyire nem vagy alkalmas. De abban az egy dologban, hogy többre is képes lennél, abban nagyon magabiztosan többet tudsz mindenkinél.

Hát, gratulálok, meggyőztél. Tényleg nincs értelme bármit mondanom, úgyse tudnálak meggyőzni.

Szerintem tévedsz. Szerintem neked is jobb, ha tévedsz, mert akkor van számodra remény. Szerintem jobban járnál, ha elfogadnád, hogy tévedsz és fejleszteni próbálnád magad, a lehetőségeket keresnéd az akadályok felsőbbrendűségének igazolása helyett.

De a te életed, a te döntéseid és te viseled azok következményeit. Én nem győzködlek tovább.

Azt kezdesz az életeddel, amit te akarsz!