Hogyan dolgoztátok fel, hogy a pszichológusotok továbbküldött titeket?

Hát vegyél erőt magadon. Pont egy megfelelő új terapeuta adna neked muníciót az életed egyenesbe hozásához. Ha passzív maradsz, abból garantáltan nem jön ki semmi.

De amúgy hogy volt: megmondta neked, hogy nem tud veled tovább együtt dolgozni, mert nem történik fejlődés?

Velem volt pszichológus, aki közölte néhány alkalom után, hogy ő nem érzékeli a problémát, amit szerintem meg kéne oldani, így ő nem tud vele mit kezdeni.

Korrekt volt és jobb is, hogy így tett. Mivel még csak ismerkedtünk, nem kezdtünk el semmin dolgozni, nem éreztem vele problémát, kerestem inkább másikat.

Volt olyan, akivel én nem éreztem, hogy működne a dolog, így néhány alkalom után én mondtam, hogy hagyjuk inkább. Ő is korrekt volt, csak nem éreztem, hogy tudunk együtt dolgozni, ezért nem láttam értelmét a folytatásnak. Itt valamennyire elkezdtünk dolgozni, de nem voltunk olyan mély folyamatokban. Én zártam le, így pláne nem éreztem szükségét hosszabb kifutásnak.

Aztán kerestem mást, akivel tudtunk együtt dolgozni és el is értünk komoly eredményeket.

Ismerek olyat, akivel még megbeszélték a következő alkalmat és aztán telefonon hívták fel, hogy bocs, többé nem találkozunk, mert messzire elköltözik a pszichológus.

Ez így nagyon nem ideális. Nem csak szerintem, más pszichológusok szerint sem. Ha benne vagy egy terápiában, azt minimum lezárni illik, valamilyen kifutást, útravalót adni, nem csak elvágod, hogy eddig tartott és egyedül maradsz.

Egy kicsit nálad is azt érzem, hogy neked túl hirtelen lett vége és nem érzed elég lezártnak a folyamatot. Emiatt talán jobb lett volna még egy kicsit foglalkoznotok azzal, hogy te hogyan fogsz tudni innen tovább lépni. Csak talán pont azért nem próbált ilyen irányba tovább menni magától, mert ugye eleve úgy érezte, hogy nem haladtok, így csak pénz lehúzásnak gondolhattad volna te is meg ő is. Viszont lehet, hogy neked meg pont szükséged lett volna rá. Ha nem olyan régen volt, akkor még lehet, hogy érdemes is lehetne visszamenned hozzá 1-2 alkalomra, hogy segítsen a továbblépés képességét felépíteni benned, ha egyedül nem megy.

De szerintem sokkal jobban jársz, ha inkább magadat próbálod meg felvértezni annyira, hogy tovább tudj lépni és keress magadnak egy másik pszichológust, akivel jobban tudtok együtt dolgozni, mint az előzővel.

Olyan nem létezik, hogy valamilyen problémán nem lehet segíteni. Minden élethelyzetben vannak dolgok, amikben van döntési helyzeted, hogy ezt vagy azt csinálod. Minimum annyi, hogy valamit csinálsz vagy nem csinálsz semmit. Ezeket a döntéseket te hozod meg és a döntéseidet az a lelki állapot befolyásolja, amiben vagy. Mindig tudsz rajta, dolgozni, hogy a lelki állapotod jobb legyen és emiatt a döntéseid jobban szolgálják a céljaidat. Ha elégett vagy az életeddel és a helyzeteddel, úgy érzed, hogy nem szükséges javítani rajta, vagy hogy boldogulsz egyedül is azokkal, amiken javítanod kell, akkor persze nem muszáj. De ha úgy érzed, hogy volna min javítani és egyedül nem megy, akkor mindenképp érdemes másik pszichológussal próbálkoznod!

Epiktétosz mondta azt is, hogy “Megköthetik a lábaimat, de még Zeusznak sem áll hatalmában korlátozni a döntéseim szabadságát.” - aki már csak tudja, mert egész életében bicegett, miután a rabszolgatartója eltörte a lábát, hiába szólt neki előtte, hogy ha tovább csavarja, akkor el fog törni…

Egész életben azt hirdette, hogy két fele dolog létezik a világon. Amire képes vagy hatni és amire nem vagy képes hatni, de eldönthették hogyan reagálsz rá. A döntés mindig a tiéd, hogy csak bánkódsz azon, amire nem vagy hatással, vagy inkább megkeresed, mi az amit tehetsz vele kapcsolatban.