Lehetséges, hogy autista vagyok, vagy valami másról van szó?

Ezt mi honnan tudjuk? Orvos majd megállapítja, ha az.

Autizmus Alapítvány tud segíteni.

"Lehetséges, hogy autista vagyok?" Bárki lehet autista, te is.

Lehetséges, az autizmus ugye spektrumzavar, elég széles skálán mozog, igen változatos tünetekkel (pár hete mélyedtem a témába bele, mert szintén gyanús, hogy auti vagyok). Leírom az én tüneteimet, nem tudom, ezek nálad is megvannak-e. Hyperlexia (4 évesen olvastam, számoltam, aminek a szülők örültek, mert "nyugis" gyerek voltam, leraktak egy könyvvel, és elvoltam magamban). Oviban nem játszottam más gyerekekkel, zavart a zsivaj, vagy álltam szerencsétlenkedve az óvónő asztalánál, vagy rajzoltam, vagy a mintákat számoltam a szőnyegen. Iskolai kiránduláson elhagytak egyszer, mert elkóboroltam (idegesítettek a többiek, ki is voltam közösítve). Eltévedek, ha új helyen járok (mindig). Régi ismerősök mellett elmegyek az utcán, ha drasztikusan változik a külsejük (szőkéből fekete stb.), egyszerűen nem ismerem fel az illetőt. Szó szerint értelmezek dolgokat (az egy tucat banánt és pár narancsot vegyél-re én bizony 12, meg 2 darabot hoztam pontosan, ez még aranyosabb példa. Amikor vendégségben gyerekként kínáltak, hogy vegyek bátran sütit, én megettem az egész tállal, mert nem érzékeltem, hogy íratlan szabály az, hogy ezt nem illik). A humort felfogom, sőt alkalmazom így 31 éves koromra, de 14 évesen például még nem tudtam és a mai napig nem nevettet meg a hagyományos. Szituációkat tartok néha viccesnek, amiket persze a legtöbben nem, így totál bolondnak néznek, ha ott hangosan felnevetek, szóval sokszor még szabadon nevetni sem tudok. Az érzéseimet nem mindig tudom realizálni, csak azt, hogy negatív, vagy pozitív, kellemes, vagy rossz, másokénál meg vagyok lőve. Nem tudom pl. testbeszédet értelmezni, célozgatás alapján eldönteni, ha teszek valakinek, csak ha elém áll, és megmondja. Ha beszélgetek, nem mindig tartom a szemkontaktust, mert megkaptam, hogy nagyon mereven bámulok (és amúgy is eltereli a figyelmem, mert minden részletre felfigyelek, egy idő után már azt figyeltem a beszélgetés helyett, hogy a másik szemöldöke aszimmetrikus. Ez zavaró számomra). Nem bírom az érintést elviselni, csak 1-2 embertől (ha túl vagyok telítődve, akkor a páromtól sem). Vannak dührohamaim, bár ritkán, de nem tudom őket kontrollálni, így ilyenkor elvonulok egymagamba, ha tehetem. Ha sokáig állok, hintázok (munkatársak mondták, erre nem figyeltem fel). Mindig valamit babrálok a kezemmel, különben lenne egyféle rám jellemző kényszermozgásom, ami már feltűnőbb (nem a repedés, amit mondanak, én finoman a combomhoz kocogtatom az öklöm). Nehezemre esik hivatalos ügyeket intézni, vagy idegen helyekre menni, pontos tervet készítek előtte és még idegeskedés, ha valami máshogy megy. Szeretem a rutint, a monoton munkát. Van speciális érdeklődési köröm (8 éves korom óta), grafomán vagyok, észreveszem a dolgok között az összefüggéseket, főleg a betűk, szavak kapcsolatát. 2-3 embernél több már zavar, ha csak nem nagyon régóta ismerem őket már, és könnyebben értelmezem a viselkedésüket (illetve, mióta kutatom a saját neurodiverzitásom okát, felfigyeltem rá, hogy a legtöbb jó ismerősöm, akikkel a legjobban kijövök, szintén rendelkeznek eltérő tulajdonságokkal a NT emberekhez képest). Szóval, mindig tudtam, hogy más vagyok (és nem győztek bántani érte eleget), de mikor kitöltöttem egy tesztet, mint kontroll, és magas lett az autizmus pontszám, kitöltöttem még 4 másfélét, és mindegyiknél ez volt. Azt már még figyeltem, hogy eltérések vannak az egyének között, de felnőttként nehéz szerintem ennek az útja (a diagnosztizálásé). Én már annak is örülnék, ha lenne valaki, aki ért az ágyához és ad néha egy jó tanácsot (hogy: héé, te figyelj, annak a pasinak tetszel ám! Vagy, hogy mit mondjak szegény halálos beteg barátomnak - ne azt, hogy reméljük a legjobbakat!) szóval, ha lenne valami "őrangyal".

Én is hasonló vagyok és már meg is kaptam az autizmus diagnózist. Részletesebb információ kéne rólad, akár privátban is. Nem vagyok ugyan orvos, de felismerem a fajtámat. Nem egy emberről előbb tudtam micsoda, mint a pszichiáter. Benne élni más, mint könyvből tanulni. Ráadásul némely könyv elég elavult.